2014. július 26., szombat

Édes-keserű

A bent rekedt szó, mint félrenyelt morzsa
halálra gyötör. Belém sírja vágyát...
De én, aki tudja, mi lesz a sorsa,
mélységeimben vetem be az ágyát.

Nem nyugszik meg. Át csöndviharon, vészen
kipréseli magát. Hozzád menekül.
Bár maradt volna. Most zokogva nézem,
hogy félúton hal meg árván, egyedül.

2 megjegyzés:

shadow írta...

Még mindig elakad bennem a lélek, ahogy olvasgatlak.
Szeretettel

Vörös liliom írta...

Nagy örömöt szereztél jöttöddel, drága Shadow. Köszönöm a rám figyelést.

Szeretettel! :)