2014. július 5., szombat

Az a gyönyörű nyár


 Visszaemlékezés

Elindultunk egymás felé a nyárban,
kísértek utunkon tarka virágok,
izzott a nap, majd szétrobbant a tájban,
madárdal zengett, isteni zsoltárok.

Elrévedeztünk varázsos csodákon,
harsogó színével ölelt a világ,
olyan volt a lét, mint gyönyörű álom,
amelyet magának mindenki kíván.

Duruzsolt az élet, szárnyra kelt az ég,
bennünk szépült a felfénylő messzeség,
s ma nézd! Örökké alkony van, szürkület….

Üresen nyújtózik a végtelen tér,
a hangom hozzád el, már sohasem ér,
árvul lassan minden-minden, nélküled.

Hollósy Tóth Klára

Nincsenek megjegyzések: