2014. június 28., szombat

Kelepcébe zárva




Úgy vágyom az élet ízes szagát,
de úgy burjánzik köröttem a zaj,
bánt a hangok éle... a sorskacaj
túlrikácsolja szívem halk dalát.

S az Idő, az állhatatos, konok,
nyakamba liheg, a sarkamra lép,
folyton űz, kifoszt, száz szálakra tép,
s minden szálban száz lemondás dobog.

Jó volna megállni. Vagy elszökni.
Vagy találni egy szelídebb utat.
De minden sorsujj egyfelé mutat,
s dúlt lelkemet a zaj felé löki.

2 megjegyzés:

Summer írta...

"Jó volna megállni. Vagy elszökni. / Vagy találni egy szelídebb utat." Olykor én is érzek hasonlót. Eszembe jutott erre egy idézet, bár sajnos szerzőjét nem ismerem: "Bár megírták a Sorsod, de oda az Utat Önmagad választod.". Azt hiszem, van ebben valami.

Ölellek: Zsu

Vörös liliom írta...

Lehet, hogy az utat valóban mi magunk választjuk, Zsu, de mások sorsutjait nem, és azok gyakran keresztezik a sajátunkat... akaratunk ellenére is hatással vannak ránk. Jó volna egy kicsit megállni, megpihenni, de nem mindig lehet. Rohannunk kell, az Idő folyton űz.

Nagyon köszönöm, hogy itt voltál.

Viszont ölellek!