2013. november 15., péntek

Legszebb évszak a szeretet


Legszebb évszak, de nem tavasz,
nem nyár, sem ősz, s nem tél havaz -
vagy perzsel tájat odakint,
gyönyört okoz bent, soha kínt!

Bármikor, bárhol ott lehet,
vele, velem vagy pont veled,
kacérkodik, óvón figyel,
de érte folyton tenni kell.

Valahol itt van legbelül,
de trónusán nem ember ül;
megvenni pénzért nem lehet,
az illatát, s azt a szelet

amely vihart sosem kavart,
s nem dúlt vizet, száraz avart.
Magamba szívom: oxigén,
vagy szent ima, mely szól igén.

Sebre ad enyhet, lelki írt,
könnyeit törli el, ki sírt.
Ha felhők fedik az eget,
napfényt hoz, puha meleget.

Szívem fészkében nevelem,
dédelgetni őt: szerelem.
De ott, hol gyűlölet kaszál,
nem marad, gyorsan tovaszáll.

A test gyertyája sírva ég,
úgy szeretnénk, ha nyílna még
Fénykapunk, rajta fényt kapunk:
legszebb, imádott évszakunk.

Szilágyi Ferenc Hubart


2 megjegyzés:

Zsu írta...

Remek vers, élmény volt olvasni! Zsu

Vörös liliom írta...

Csodálva olvastam én is. :)