2013. október 12., szombat

Végzet




Mi haszna, hogy a szűz utakra vágyom
Mi haszna van, hogy keresem a Szépet.
Oly sok van, küzdőtársam a világon
Oly sok, kinek szive-reménye tépett.
A szánandónál szánandóbb vagyok.
A szép kinok között sem egyedül;
Nem leng fekete zászlóm legelül
Vészcsillagként bús sorsom nem ragyog.

Ki látja meg tikkasztó szomjuságom
Mellyel az elérhetetlent szomjazom.
Könnyet ki ejt a szétdult ifjuságon
Mely tépve is küzd - egy fantomtorlaszon.
Ki mondja: ez a legnagyobb bolond
Mig szemében titkos csodálat ég -
Oly sok az álmok harcolója még
Sok lekötött karú lélek-Botond.

Szép koszorú nem hajlik le fejemre
Mely szenvedéseimért megjutalmaz.
Ki sem monja: ez a finomabb elme
A többi csak ideg és faggyúhalmaz.
Sokan vagyunk, kiknek fáj a világ
A mélyennézés már oly közönséges.
Ujjongjon mind, ki piros, egészséges
S kinek tiszta gyönyör egy szál virág.

Az a boldog csak, ki egész magános:
A kire ujjával mutat a tömeg.
Rajongója egy ország - vagy egy város!
Osztott kiválóságban nincs köszönet.
S boldogtalan, aki tapsokra vár
A kinokért, miket lelkében hordoz:
Lármára, mely nem enyhit és nem oldoz
S mit el nem nyer, mert tört nyomokba jár.

Peterdi István

Nincsenek megjegyzések: