2013. október 19., szombat

Magánybazárt percek




Esik. A szürke ég kopott ruháját
jó bő vízben áztatja az Isten,
s míg a sötét órák hidege jár át,
ágyamat vetem emlékeidben.

Ott, szívverésed gazdag kebelén
rám gondolásod színaranyba játszik,
s míg nézem magam, szemem peremén
maró hiányod könnycseppekben ázik.

6 megjegyzés:

hifimiki írta...

Magányba zárt percek
órák napok hetek évek
visszük magunkkal velünk jönnek

Könnycsepp csillan szemeden
s Veled könnyezem én is
egészen a halálig!

Csodaszép ez a szösszeneted Drága Dana!

Ölellek baráti szeretellel.Miki

Névtelen írta...

Kedves Daniela, nem lesz az mindig így, íme:

"Őszi szél borzolta fák, száz kopár új minden ág,
mintha hívnák mind a nyárt, tagadják az elmúlást és
a nyár zöld búcsúját.

Még néhány makacs levél ellenáll, ha fúj szél,
naptól várnak biztatást, isszák bágyadt sugarát,
nem hiszik a változást.

De újra visszatér a nyár: türelem, türelem.
Néhány hónap, s itt lesz már, mint egy gyors szerelem,
és mint könnyű borok illatát, élvezzük napsugarát.

Újra visszatér a nyár, mint megtért szerető,
ki hosszú vándorút után hirtelen hazajő,
megtalálja régi kedvesét, aki rá hűségben egész évben várt.

Elmosódott néhány kép, tűnő nyári szép emlék,
őrzünk sok bolondozást, tó fölött ködfátyolát,
nyári sláger dallamát.

Őszi szél borzolta fák, felkerül a kiskabát,
vágyódunk a nyár után, s lámpát gyújtunk délután,
eső koppan ház falán.

De újra visszatér a nyár: türelem, türelem.
Néhány hónap, s itt lesz már, mint egy gyors szerelem,
és mint könnyű borok illatát, élvezzük napsugarát."

Versed hangulata ellenére is szívbemarkolóan szép. Tetszett.

Szeretettel: -aK-

Vörös liliom írta...

Nagyon ritkán adatik meg az ember életében azt, hogy valaki egészen a haláláig könnyezzen vele együtt, osztozzon örömében, bánatában...köszönöm,kedves Miki, hogy Te mindig itt vagy, még ha nem is halálodig, de átérzed a bánatomat, és örülsz fékezhetetlen örömömnek, és imádkozol is értem, ha a sors ökle térdre kényszerít. Köszönöm Neked!

Baráti szeretettel ölellek: Dana

Vörös liliom írta...

Köszönöm, kedves Barátom, hogy idehoztad a Gábor S. Pál és Tardos Péter, Himnusz a nyárhoz című dalszövegét. Mintha csak hitszirmokkal hintetted volna tele az otthonom árnyékos zugait, hogy aztán újra napfénybe fürödjön a lelkem. Köszönöm a határtalan hűséget, amellyel hosszú évek óta megajándékozol... őszintén bevallom, tán útnak se indultam volna, ha nem érzem, hogy mögöttem vagy.
Szívből köszönlek!

Szeretettel: Daniela

Zsu írta...

" s míg nézem magam, szemem peremén
maró hiányod könnycseppekben ázik."
Sajnos, van ilyen. Szép vers. Zsu

Vörös liliom írta...

Köszönöm, Zsu, örülök, hogy nem mentél el mellette szó nélkül.