2013. október 27., vasárnap

Elbújnék



Üres terek ölelnek.
Bús magány hidege simogat.
Tévelygő, torz emlékek
mögé rejtőzik a gondolat.

Féltékeny hiány áztat,
mint vértől átitatott kötés.
Éles penge markolat
erejében pulzál az önzés.

Elbújnék... de nem tudok.
Létem karma. Príma változat!
Magam bírája vagyok:
egyszerre vétkes és áldozat.

Arany-Tóth Katalin

Nincsenek megjegyzések: