2013. október 27., vasárnap

Csak kölcsönkaptalak




Nem az enyém voltál. Csak kölcsönkaptalak,
mégis büszkén hordtalak míves bross gyanánt.
Szívem gyűrt ruhájába simogattalak,
akár az aranyport. S most nézd, hogy visszabánt

a lopott pillanat... Fitogtatja hevét
minden egyes álom, mely nem a mienk volt.
Látod? Mint vendéglátó házban a cseléd
kacag pironkodva rám a csúf szégyenfolt.

Mert úgy akartalak, mintha enyém volnál,
te parázsló Gyönyör, te eleven Halál.
Száz színes, illatos, gyönyörű álomnál
igazabbnak tűntél... de mint egy kártyavár 

dőlt végül össze bennünk minden akarat,
s odalett a szín, hit, vágy, szósimogatás.
Nem az enyém voltál. Csak kölcsönkaptalak,
de úgy vésődtél belém, ahogy soha más.

6 megjegyzés:

Zsu írta...

" Mert úgy akartalak, mintha enyém volnál,
te parázsló Gyönyör, te eleven Halál.
Száz színes, illatos, gyönyörű álomnál
igazabbnak tűntél..."

Szép, és szomorú is, hogy csak kölcsönkaphattad.
Ölellek: Zsu

hifimiki írta...

Az lenne valami
Kitörni a csendből
mindent újra kezdeni
Veled lenni most már
de csak kölcsön kaptalak
nem várhatom csókodat
nem láthatom arcodat
elvett tőlem az idő
de bennem vagy mint soha más!
Az kellene ha velem lennél
Gyönyörbe szédülni
csak TÉGED szeretni!

Gyönyörűet alkottál, fájdalmas csoda versed, megkönnyeztem.

Baráti szeretettel ölellek.Miki

Vörös liliom írta...

De hiszen semmi sem a mienk egészen, Zsu, ezért kell örülni és megbecsülni azt a pillanatot, amelyben összeforr két lélek, hiszen összeolvadásuk olyan az, akár a Bodrog és a Tisza ölelése... egy pillanatig tart csupán, hogy aztán újra hömpölyögjenek tovább... de már külön-külön.
Én nem szomorkodom, amiért elillant a pillanat, hanem hálás vagyok a Sorsnak, hogy megadatott átélnem azt minden kínjával és gyönyörűségével együtt.

Köszönöm, hogy itt voltál, olvastál.

Viszont ölellek: Dana

Vörös liliom írta...

Köszönöm, Miki, hogy ismét saját szavaiddal próbáltad átformálni saját szájízed szerint ezt a verset. Mindig öröm jár át, ha látom, hogy inspirállak.

Baráti szeretettel ölellek én is viszont!

Névtelen írta...

"Most újra visszakaptalak,
A lelkemre… nincsenek szavak,
Az ég kiderült, a nap kisütött,
Szíved szívembe visszaköltözött."

Kedves Daniela, lehet ez így is, amint látod. Nézzük a dolgok jó oldalát. :) Újra, vagy vissza... az idő rohanása közepette nincs is jelentősége. Ámde nagyot kortyolni az ÉLET édes nedűjéből, - közben lélekkel érezni a versed húrjain rezdülő dallamokat - na annak már inkább van.

Gyönyörű versed elgondolkodtatott, mindig örömömet lelem elemzésükben, s meglátni a túloldalát.

Szeretettel: -aK-

Vörös liliom írta...

Azt hittem, a versembe préselt érzés is pozitívan hat az olvasó lelkére, kedves Barátom, hiszen bár való igaz, hogy azt az örömöt csak kölcsönkaptam, de felért egy életnyi örömmel, és fényét örökre a szívembe zártam. :)
Örülök, hogy annyi év után is tanulhatok Tőled, őszinte szívből köszönöm, hogy esélyt adsz rá.
Boldog vagyok, hogy itt hagytad értékes gondolataidat, időnként vissza-visszajövök majd meríteni belőlük. Köszönöm.

Szeretettel: Daniela