2013. október 19., szombat

A lelkiismeret versei II




Hajnalban messziről a küszöbömre léptél,
hívni akartalak
felébredtem -
s majdnem-kimondott neved
úgy fekszik még most is benne a számban,
mint gyémánttolvajéban a hirtelen
bekapott kő:
oh, táruló fényével rámnyitott,
kit megloptam, bus gyanakvó gazdám,
a nappali életem.

Sági Márta

Nincsenek megjegyzések: