2013. szeptember 22., vasárnap

Veled maradok...




Egy könnycsepp volt csupán az arcon,
de oly árva és oly elhagyott...
vajon mikor sírhatta el...
s aztán miért hagyhatta ott?
Nem érezte a rét pázsit zöld selymét?
Kibomló virágok édes illatát?
Test meleg ágyat, gyolcs puha kelmét,
s gyümölcsöknek mézízű zamatát?
Könnyűröptű pillangó éltem,
nem mindig szabad és gondtalan,
oly sok árnyat meg kellett élnem,
sorsom sem repül, mint a vadgalamb...
Élek... talán mint homok szélben,
sodor az ár, mint kavicsot a víz,
de egyszer úgyis partot kell érnem,
vagy kanyargó utam visszavisz.
Életem hajója nem kaphat léket,
s lehet, hogy csak egy kavics vagyok...
de mert
"életet adtál
nem hagytál ott egyedül
veled maradok".

Nagy Ilona

1 megjegyzés:

hifimiki írta...

A boldogság ez:
Szeretni TÉGED vággyal
Hűséggel KEDVES

Ha bánat gyötör
Ne félj melletted vagyok
Égbe szárnyalunk

Éljük meg együtt
Hátralévő életünk
Boldogok leszünk!

Csodaszép a versed drága Pipacs!

Baráti szeretettel ölellek.Miki