2013. szeptember 7., szombat

Édes kábulat


Nyitott ablakomon bekúszott a fény,
s én száz gond közül mosolyogtam rá,
mint ki mesét hallgat kedvese ölén,
úgy bújtam aranytopáza alá.

S ő gyönge kezét homlokomra téve,
lázas ajkamról édes csókot csent,
majd mint az érett, szemrevaló kéve
mellém feküdt és magába ölelt.

4 megjegyzés:

hifimiki írta...

Elfogy az ősz is
Tél után a tavaszt is
Éljük meg együtt

Szeress csókolj
BELŐLED sosem elég
Ölelj szorosan

Öled száz titka
Vágyam szítja szűntelen
Ez a szerelem

Mennyország itt vár
Boldogok itt lehetünk
Földi mennyország

Csodaszép lélekvallomás Drága Dana!

Baráti szeretettel ölellek.Miki

Vörös liliom írta...

Szép verset írtál Szerelmednek, ha ez a versem ihletett meg, csak megköszönni tudom. Remélem, szép soraid elérted oda, ahová szántad őket. Köszönöm, hogy olvashattam.
És nem utolsó sorban köszönöm, hogy mindig jössz, hűségesen olvasol, és sosem sétálsz el szó nélkül.

Ugyanolyan baráti szeretettel ölellek én is: Dana

pirospipacs (Nagy Ilona) írta...

Ezek a magába ölelő fények, bizony át tudják melegíteni azokat az érzéseket is, melyek csak vágyainkban szerepelnek, drága Dana. Finom vers ez, reménytelt és boldogságot vonzó.
Ölellek.
pipacs :)

Vörös liliom írta...

Ugye Te is érezted melegét, drága Pipacs? Örülök, hogy sikerült láttatnom, érzékeltetnem... egy pillanat műve volt csupán, mégis, mintha megállt volna az idő.

Köszönöm, hogy itt voltál, hogy Te is hoztál magaddal fényt. Önmagadat.

Viszont ölellek!