2013. augusztus 1., csütörtök

Van olyan




Van olyan csönd, mely jobban fáj a szónál.
Fölzokog benned, akár az őszi szél,
amikor felszántott rétek közt kószál.
Van olyan hű csönd, mely sírodig kísér.

Van olyan vágy, mely jobban fojt a füstnél.
Édesből fájó-keserűre válik.
Szöknél előle. Futva menekülnél.
Van olyan vágy, mely gyötör mindhalálig.

10 megjegyzés:

Névtelen írta...

"Hatalmas bátorság kell ahhoz, hogy megmondjuk, felvállaljuk, ami belül van. Legtöbbször inkább azt mutatjuk, amire a másik/mások vágynak, amit elvárnak tőlünk. Sőt egy idő után elkezdünk arra vágyni, és azt hisszük, hogy a másik vágya a mi vágyunk is. Ez vegytiszta őrület, hiszen még egy egysejtű organizmus is jobban tudja, hogy mit akar: a fényt keresi, mert tudja, neki arra van szüksége. Az ember számára vajon miért olyan nehéz felvállalni, ami neki jó, ami az ő saját vágya?

Feldmár András"

Kedves Daniela, a lét gyűrűjében ékkőként csillanó újabb míves remeked mellé csak a fenti lélekpárát tudom tenni átfedésként.

Köszönöm, hogy ismét volt miért idejönnöm. :)

Szeretettel: -aK-

Vörös liliom írta...

Elnémulhat az ember ideig-óráig, kedves Barátom, ám ha a vers megszületni kíván, nem tud szabadulni tőle, foglyává, szolgájává lesz. Erkölcsi érzékenységünk mércéje a sorsunk, és ezt nem kerülhetjük el. Fel kell vállalnunk. Hogy ezt miként tesszük, ránk van bízva. Hetekkel ezelőtt úgy döntöttem, visszavonulok, de olyan sok levelet kaptam kedves, hű Olvasóimtól, hogy ez már semmiképp sem tekinthető magánügynek. Felelőséggel tartozom azokért a szépre szomjazó Lelkekért, akik évek óta jönnek ide lelki táplálékért. Azon kívül fel kell vállalnom sorsom vonalát, különben lelki halottá válok. Átok ez vagy áldás? Azt hiszem, mindkettő, hiszen az írás szinte széttép minket, hogy a világ elé tárhassuk szívünk és lelkünk valódi tartalmát. A rímekbe faragott szépség lángja minden gőgöt kiöl belőlünk, tollforgatókból, nehogy azt találjuk képzelni, hogy amit írunk, az kizárólag ránk tartozik.

Hálás köszönet illet Téged, és mindazokat, akik (helyettem is) mindvégig hittek bennem.

Szeretettel: Daniela

Névtelen írta...

"Az ember számára vajon miért olyan nehéz felvállalni, ami neki jó, ami az ő saját vágya?"

Épp ebben rejlik a lényeg, Kedves Daniela. Ahogy vállalod amit gondolsz, és amit érzel. Ettől őszinte és ettől gyönyörű az, amit TE csinálsz. És épp ezért szeretem a verseidet.

Így tovább. Szeretettel: -aK-

hifimiki írta...

Van olyan csönd mely
gondolatokat szül
s az égbe repít

Van olyan csend mely
a túlooldalon is
RÁD talál

Furva mész hogy utolérd
s el is éred
ez a lényeg!

Csodaszép gondolatok Drága Dana!

Ölellek baráti szeretettel.Miki

Vörös liliom írta...

Amiként sóhajtani sem lehet éltető lélegzet és dobogó, lüktető szív nélkül, kedves Barátom, a versbe öntött érzést sem láthatjuk meg szerető szív híján.

Köszönök minden biztatást, amit Tőled kaptam, és köszönöm, hogy lelkeddel olvasod minden lélekrezdülésemet.

Szeretettel: Daniela

Vörös liliom írta...

Köszönöm, kedves Miki, hogy visszavártál. A szív és a lélek igazi úttörője vagy, hisz merészen vágtál utat a kételkedés sűrűjében. Nyaktörő szakadékok mentén vezet ez az ösvény az Élet felé. Ne felejtsd el, hogy mindenkinek van saját álma. :)
Köszönöm az itt hagyott lélekcseppeket.

Baráti szeretettel ölellek: Dana

Magdi írta...

A csend az, mely letöri a büszkeséget és alázatosságra szólítja az embert, azért, hogy jobban értékelje a vágy fogalmát.
Nagyon szép és igaz gondolatok drága Dana!
Szeretettel ölellek. Magdi

Névtelen írta...

Ez az egyik kedvencem Tőled. Nagyon tetszik az, ahogy a két versszak közé egyfajta tükröt tettél, emeltél. A csönd kívülről származik, míg a vágy belülről tör fel. Tetszenek a rímjeid is, tisztán csengenek: "szónál- kószál", "válik - mindhalálig", "füstnél - menekülnél", "szél - kísér". Az ilyen versekre szoktam azt mondani, hogy na, ez igen! Még ilyeneket! Ölellek: Zsu

Vörös liliom írta...

A csend erős, ám mindig a vágy győzedelmeskedik felette, kedves Magdi, hisz nyílt ajkainkon sóhajt fakaszt mindahányszor harcolni szeretnénk ellene.
Köszönöm, hogy jöttél ma is. Köszönöm, hogy visszavártál!

Viszont ölellek szeretettel: Dana

Vörös liliom írta...

Boldog vagyok, Zsu, hogy elmesélted, mit váltott ki belőled ez a vers, melyik rész érintette meg leginkább a szíved. Jó érzés a visszajelzés, hogy meghallgattatott, és megértésre talált ez a néhány sor. A forma is, akár a tartalom, ösztönösen jött. A rímek... ez Tőled nagyon jólesik, hiszen Te olyan tökéletesre csiszolod a sajátjaidat, mint ahogy a drága köveket szokták. Köszönöm!

Viszont ölellek szeretettel: Dana