2013. június 9., vasárnap



Nem baj, ha lehull az álca. Úgyis azt az arcot kell szeretned (vagy nem), ami mögötte van.

8 megjegyzés:

Summer írta...

Valóban. Sajnos az álarc duplán becsapós, mert nemcsak azt veri át, aki látja, hanem azt is, aki megbújik mögötte. ölelésem: Zsu

Magdi írta...

Minden külsődleges álarc, lelkünk eltorzítására szolgál.
Ha tiszta szívvel nézünk egymás szemébe, szükségtelen a valós személyiséget eltakaró maszk.

Nagyon igaz gondolat.
Ölellek drága Dana!

hifimiki írta...

Hiába vagy álarc mögött
szíved látom a maszk mögött
elmond mindent dobbanása
szemed fényének csillogása
érzem itt vagy mellettem
nem hagylak el sohasem!

hifimiki

Baráti szeretettel.Miki

Vörös liliom írta...

Meggyőződésem, Zsu, hogy William Shakespeare-nek igaza volt. Színház az egész világ. Köszönöm, hogy jöttél, és itt hagytad a számomra mindig értékes véleményedet.

Ölelésem: Dana

Vörös liliom írta...

Sajnos, drága Magdi a világ már olyannyira torz, hogy lassan meg sem tudjuk különböztetni az álarcot a valóditól. A legszörnyűbb pedig az, hogy valaki azért visel álcát, mert a meztelenségét feltáró lélek sehol sem érzi magát biztonságban... önmagát felajánlva mindenhol kiégett képmutatással néz farkasszemet. Ezt Te is megtapasztaltad számtalanszor, sajnos. :(

Köszönöm, hogy olvastál, örülök, hogy elmerengtél e gondolat mélysége felett.

Viszont ölellek!

Vörös liliom írta...

Érdekes megközelítés ez, Miki: :) Örülök, hogy olvashattam. :)

Néha kifejezetten irigyellek kitartásodért, akaraterődért. Ritkán találkozik az ember a tiedhez hasonló szeretettel, ragaszkodással.

Baráti szeretettel: Dana

pirospipacs (Nagy Ilona) írta...

Sok embernek szorítja az arcát álarc... Viselés közben pedig elfelejti, milyen jó is az, ha valaki szabadon lélegzik, és önmagát adhatja.
Komoly és mély gondolat ez, Kisvirág, és úgy érzem, emberi csalódás szülte.
Ölellek.
pipacs

Vörös liliom írta...

Azt hiszem, valahol a kezdetek kezdetén hibázhatott az ember, drága Pipacs. Amikor kisgyermekének kezdett hazudni. Nevezhetnék ezt füllentésnek, ártatlan megtévesztésnek. Nevezhetjük akárhogyan, attól még hazugság marad. A gyermekek pedig hamar megtanulják, hogy a felnőttek világában ez a természetes, és mire neki lesz saját gyermeke, már eszében sincs, hogy másként is lehetne élni.
Köszönöm, hogy itt voltál, és hogy érezted a sorok mögötti csalódást. Valóban az szülte őket..

Viszont ölellek: Kisvirág