2013. június 2., vasárnap

Azt akarom




Szeress, imádj. Azt akarom,
oltson ki az önkívület.
Fájjon a vágy, szétszaggasson,
pusztítson nagy-szomjú tüzed.

Magadnak akarj - s nekem élj!
Ajkam vad csókodra éhes.
Ha sebet mar benned e kéj,
állj bosszút. Eméssz fel! Égess!

Hamvadjak el. De öledben.
És ha már lassan kihűltem,
temess el. A Vég förtelem,
de én legalább röpültem.

17 megjegyzés:

hifimiki írta...

Ne tépd ki szívemből az érzést
mit első pillanattól kezdve
éreztem Irántad
ahogy megláttam mosolygó
szemed
megdobbanó szíved
könnyeid szemeden
smaragd gyöngyként égtek

Ne vedd el a reményt
a szerelmet a hitet
mit időtlenül érzek

Ne éld át az átvirrasztott
vágyéjszakák gyötrő kínjait
csókod nélküli nappalokat

de vidd magaddal égő
könnyeim
átálmodott szerelmem
vágyait
a ma a holnap s a jövő
ígéreteit
forró ölelésem
lángjait!

Baráti szeretettel ölellek.Miki

Vörös liliom írta...

Szóruhába bújva csak néha... csak néha, jó az az ámítás, kedves Miki. :)
Nagyon örülök, hogy idehoztad sorokba tördelt, reménnyel átitatott soraidat. Köszönöm, hogy jöttél, olvastál! :)

Baráti öleléssel: Dana

Névtelen írta...

Kedves Daniela!

"ezek egészének vagy részének másolása, terjesztése, publikálása csak a szerző előzetes hozzájárulásával lehetséges."

Illenék tartanod magad ahhoz,ami számodra is fontos.

Pl."Égess ki,égess."

Ady Endre:Tüzes seb vagyok

...de láttam már Tóth Árpádtól ellopikált és felhasznált gondolatot is alkotásaidban.
Légy kedves a gondolatok eredeti tulajdonosairól a fenti szabály szerint megemlékezni.

Munkádhoz további sok sikert kívánva: Zsuzsa

Vörös liliom írta...

Kedves Zsuzsa,

köszönöm, hogy felhívtad a figyelmemet arra, hogy versemben olyan kifejezés taláható, amelyet már előttem valaki már versbe véste. Az egyezés nem szándékos. A verset átdolgoztam.

Köszönettel: Daniela

Névtelen írta...

"de én legalább röpültem." Nálam itt vitt mindent a versed. Nagyot ütött. Az tetszik még benne, hogy szívedből jött, mint az összes többi versed.

ölelésem: Zsu

Magdi írta...

Drága Dana!
Semmit nem kellett volna kijavítanod a versben. Ugyanis, egy költőnek sincs kizárólagos tulajdonú szava.
Ha az én versemben kiírom azt, hogy égess ki, égess, még nem jelenti azt, hogy ez a gondolat csakis Ady Endrétől származhat. Ha azt néznénk, hogy a nagy költők, milyen szavakat használtak idáig a verseikben, ma nem születne egyetlen kortárs írótól sem alkotás. A versed nagyon szép! Ölellek.

Névtelen írta...

Bizony - így igaz!
Édes Anyanyelvünknek nem tulajdonosa
még Ady Endre sem. Te éppen úgy használhatod Magyar szavainkat.
Egy-két szó még nem idézet, akkor sem, ha tudós atyák úgy látják.
Másrészt nem hinném, hogy bárki azt mondhatná Rólad, nincsen jobb szavad, nincsen jobb dolgod, mint szándékosan idegent másolni.
Szeretettel - Miki

Vörös liliom írta...

Nagyon rátapintottál a lényegre, Zsu, mert az egész versnek ez a sor volt az alapja. Mindegy miként szeretnek, csak szárnyaljunk. Legalább egyszer az életben. Lezuhanni is csak egyszer leszünk képesek.
Köszönöm jöttödet.
Ölelésem: Dana

Vörös liliom írta...

Így éreztem tisztességesnek, drága Magdi, ha a Zsuzsa által kiemelt részt átírom, hiszen ismersz, tudod mennyire tisztelem a költőt és a költészetét. Eredetileg ez a vers így nézett ki:

Én legalább...

Szeress, imádj. Azt akarom,
oltson ki az önkívület.
Fájjon a vágy, szétszaggasson,
emésszen nagy-szomjú tüzed.

Tied legyek, s Te nekem élj!
Ajkam vad csókodra éhes.
Ha sebet mar benned e kéj,
állj bosszút. Eméssz fel. Égess.

Hamvadjak el. De öledben.
És ha már lassan kihűltem,
temess el. A Vég förtelem,
de én legalább röpültem.

Aztán feltűnt a szóismétlés (emésszen, eméssz), és hosszú percekig töprengtem azon, hogy mivel tudnám helyettesíteni azt, végül a legjobb megoldás az tűnt, ha maga az égess szót írom le kétszer egymás után, ezzel nyomatékosítanám a kijelentésemet, és ebben az esetben egyáltalán nem lenne zavaró a szóismétlés.

Nagyon szépen köszönöm a biztatást, sok lelki erőt merítettem már belőle a közelmúltban.

Jöttödért ölellek szeretettel!:)

Vörös liliom írta...

Ezt most különösen jólesett, kedves Miki, hiszen Te jól ismersz, így aztán tudod, hogy számomra a magyar nyelv nem csupán második anyanyelvem, hanem az a kimeríthetetlen kincsestár, amelynek gyöngyei közt mindenkor megtalálom a tökéletes darabot, amely szinte elém festi azt a gondolatsort, amelyet meg akartam örökíteni. Ez az egyedüli nyelv a világon, melyben a szó szoros értelmében életre kel, és formát ölt bármilyen gondolat, érzés. Lehet a többi nyelven körülfesteni, az érzéshez hasonló módon kifejezni magad, de úgy, mint magyarul, soha. Köszönöm, hogy itt voltál, mellettem szóltál

Szeretettel: Dana

pirospipacs (Nagy Ilona) írta...

Mély és őszinte vágyak jelennek meg a versedben, a Rád jellemző igényesség, és tisztaság kíséretében. Mindig örömmel olvaslak. :) Bevallom, én sem cseréltem volna le a szavakat, hiszen bármennyire is bőséges gyönyörű anyanyelvünk, sosem tudhatjuk mikor teszünk éppen úgy egymás mellé két, három szót, ahogy azt már valaki megtette. :) Aki ismeri a költészetedet, az bizony tudja, nem jársz a szomszédba kölcsönkérni néhány gondolatot. :) Ismeretlenül kritizálni pedig az én szemléletemben annyit jelent, mint hátulról támadni...
Ölellek.
pipacs :)

Vörös liliom írta...

Végtelenül jól esett a belém vetett bizalmad, hited, a támogatásod, drága Pipacs. Évekkel ezelőtt találkoztam Lesznai Anna egyik nagyon szép, és örök érvényű gondolatával, miszerint elébb-utóbb közkinccsé válik minden, mit a nagyok adnak - nélkülözhetetlen s mindennapi kenyérré érik kalászuk. Vajon tudunk-e újat adni, újat írni? Én szeretném azt hinni, hogy igen, még képesek vagyunk rá. Én is erre törekszem. Még morzsolgatom versem néhány sorait, talán változtatni fogok rajta még, mert nem érzem jónak így.
Köszönöm, hogy itt voltál, olvastál, és szívedhez öleltél.
Viszont ölellek: Dana

Névtelen írta...

Kedves Daniela,Pipacs,Magdolna!

Ismeretlenül kritizálni annyit tesz,mint Vörös Liliom figyelmes olvasójának lenni.Azt hittem számít valamit.De nem baj,ha nem. Sokszor érzek Daniela verseiben egy nem ösztönös gondolatvilágot,mintha egy előre eldöntött "ideológiának" kívánna megfelelni.A kevéssel beéréshez,a jelen túlhangsúlyozásához szerintem túl fiatal még a hölgy.Megengedhetne magának tágabb jövőképet,bátrabb álmodozást.Valamint mutathatna többet negatívabb érzés és gondolatvilágából, mint pl. a harag, a düh, a csalódás, ami emberközelibbé,valóságosabbá,és hihetőbbé tenné számomra verseit.
Én nem tudom meghatározni megközelítőleg sem jellemvonásait, nem érzékelem belső harcait,vívódásait,olyan kicsit,mintha megrendelésre, egy szájíznek készülnének versei.Persze ezek csak egy olvasó meglátásai.
Plagizálni pedig baj,ehhez ragaszkodjunk. A "lenni vagy nem lenni" is pár szó,mégsem adnám el magaménak.Kifejezésekről beszéltem, erre ne buzdítsuk, persze játszani és átértelmezni sem bűn, de illik valahogy feltüntetni az eredeti szerzőt. Szerintem.Köszönöm:Zsuzsa, egy olvasó

Summer írta...

Szerintem sincs olyan, hogy a költőnek tulajdona lenne egy-egy szava. Ennyi erővel akár minden névelőt idézőjelbe tehetnénk, mellé írva a szerzője nevét. Érezhető azt hiszem ennek a komikussága. Plagizálás olyan esetben történik, hogyha verssorokat másolnak, vagy egy egész verset úgy, hogy nem nevezik néven a szerzőjét. Az már valóban sértő. Ebben az esetben nem ez történt, hiszen az égess ki, égess, csak nyomatékosított szavak. Ha mondjuk az lenne, hogy „Hálót fon az est, a nagy, barna pók,” (Juhász Gyula – Tiszai csönd), akkor az már valóban arról lenne szó, hiszen egy egész sor, és költői kép is.
Azt meg végképp nem értem, hogy a hozzászólásában minek ítélkezik az olvasó, egyáltalán van hozzá joga? Úgy gondolom, hogy ehhez senkinek sincsen joga, hiszen mindannyian emberek volnánk. Attól, hogy valaki fiatal, még írhat, alkothat maradandót. De nem vitatkozom, mert az utókor úgyis eldönti, hogy mi az, ami igazán ÉRTÉK.
Dana költészetében éppen azt szeretem, hogy egyedi, kendőzetlenül tárja elénk az érzéseit, és hogy felelősségteljesen ápolja a magyar nyelvet.
Amennyiben az olvasó megenged egy jó tanácsot, én a helyében meg sem szólaltam volna. Sokszor van olyan, amikor valaki nagyon nagyot akar mondani, de mégis hülyeség születik belőle. Ez is így sült el. Mindenki önmagát minősíti.

Zsu

Névtelen írta...

Kedves Daniela, korábban már valaki belekötött a "lándzsa hegyén csillanó sarkcsillag fénye" jelenségbe, most meg ez...

Vagyis meg se szólaljunk, mert az ABC minden betűjét kimondták már mások előttünk ?... mi pedig makogva bújjunk vissza a barlangba, kezünkben a kőbaltával ?

(Mintha csak a Kádár-korszak cenzúrája térne vissza... ott volt megszabva taxatíve, hogy miről és milyen formában szabad írni... és már szinte hallom, amint záporoznak rám a kövek.)

Daniela, Te csak írjál. Mert ha azt mondják: ne igyál, mert elfogy a víz... akkor szomjan halsz.

Baráti öleléssel: -aK-

Vörös liliom írta...

Köszönöm, Zsu, hogy visszajöttél. Tudod, én igazából eddig soha nem figyeltem arra, hogy az általam használt szót, vagy kifejezést versbe véste-e már bárki is előttem. Míg az érzés az enyém, addig nem gondolom, hogy bárkit is meglopnék. Sokkal inkább arra törekedtem, hogy a szót, és (mint érezhető is) az utóbbi időben az ütemet, mérlegelt értékének kicsiszolt tónusával helyezzem el a szólamok lengő egészébe. Saját szájízlésem szerint. :)

Vörös liliom írta...

Jólesett látnom, kedves Barátom, hogy így megjegyezted a négy évvel ezelőtti történteket, hogy még az akkor szóban forgó kifejezésre is ennyire jól emlékszel. :) Azóta voltak jobb és rosszabb verseim, biztatóbbak és nevetségesebbek, egyéniek és utánérzők, csupán az egyre merészebb, bátrabb, igazabb hangom maradt változatlan minden azóta világra hozott szógyermekemben. És ezt Nektek, hűséges, és kedves Olvasóimnak köszönhetem meg, és meg is köszönöm a legnagyobb alázattal.
Ez a blog nem egy Irodalmi Portál, hanem sok-sok éve az „otthonom”, itt annyit mutathatok meg önmagamból, amennyit én szeretném, hogy mások lássanak belőlem. Aki szereti azt, amit itt talál, amit én képviselek, visszatér, aki nem, az nem tér vissza többé. Ilyen egyszerű.:) Azt viszont nem igazán értem, hogyan lehetséges, hogy valaki számtalanszor vendégeskedik nálam, főztömből eszik, később mégis panaszkodik, hogy irtó pocsék volt mindig. Mindazonáltal úgy gondolom, hogy az arány önmagáért beszél, és mindaddig, míg ez így marad, érdemes folytatnom, hiszen ez leghitelesebb bizonyítéka annak, hogy jó úton járok. Köszönlek.

Baráti öleléssel: Daniela