2013. május 5., vasárnap

Vers



azokért,
akiket a törődés oxigénjének hiánya
fuldoklóvá alázott:

az esztendők terhét meggörnyedve cipelőkért,
hogy emberré egyenesedhessenek a végső
számvetés előtt még;
a betegség szégyenétől elhagyatva pirulókért,
hogy méltósággal szégyeníthessék meg
a test pökhendi esettségeit;
a magányosság telétől szüntelenül didergőkért,
hogy fennakadjon rajtuk egy átutazó mosoly
és sugarat nyilalljon vacogó szívükig;
az elhagyott, gyámoltalan gyermekekért, akik
rémülten reszketik a világot, mert nincs, aki
leleplező bölcsességgel a nevén nevezné nekik azt;
a szeretet nélkül cseperedőkért,
hogy ne vénüljenek meg fiatalon –
egyszóval mindazokért,
akiket a társtalanság légszomja
hálálkodni késztet
a rájuknyitott ajtón beáramló
agyonszennyezett levegőért is.

Baranyi Ferenc

Nincsenek megjegyzések: