2013. május 26., vasárnap

Te még mindig...



Bölcsőtől a sírig oly rövid az út,
olyan kevés a visszajáró tavasz,
de a "nem lehet" sírnivaló, hazug,
megvetéssel teli sorsra tett panasz.

Időtolvaj az, ki mindent elhalaszt.
Létláb elé roskadó, csúf nyomorult.
Tényleg nem látod? Már Halál-tél havaz,
s veszni hagyott álmod más felé fordult!

Fejed már csak régvolt hímporától zúg.
Nyakad köré vaskos kötelet akaszt.
Vágyad aranyfüstje a semmibe fúlt,
és te még mindig "majd holnap"-ot kacagsz.

6 megjegyzés:

hifimiki írta...

Rövid az idő
tegnaptól holnapig
holnaptól a sírig
hosszú a tél nyárig
az időrabló ránk
nehezedik
elvesz holnapot jövőt
álmod is elveszi
nem marad semmi
vigasz nincs mert tudod
a holnap is múlttá lesz
pillanatnyi perc alatt
marad az égető vágy
s van még
lesz tovább?

Gyönyörűen szomorú szépség
versed!

Ölellek baráti szeretettel.Miki

Névtelen írta...

" Vágyad aranyfüstje a semmibe fúlt,
és te még mindig "majd holnap"-ot kacagsz."
Nálam az utolsó két sorod vitt mindent.
ölelésem: Zsu

Vörös liliom írta...

Nem tudom, drága Miki, mennyire érezhető, hogy ez a vers tulajdonképpen egy önmagamhoz írt, dühös invokáció. Tükörbe néztem, és beszélgettem egy kicsit önmagammal (azt hiszem, olykor mindenki szokott). Mert nem igaz, hogy nem veszem észre, ahogy elszalad mellettem az élet, és én még mindig legyintek álmaimra mondván, majd holnap...majd holnap valóra váltom őket. No de vajon meddig tűri ezt a Sors? Meddig? Ideje lenne lépni, valóra váltani azokat.
Köszönöm, hogy olvastál, és köszönöm az itt hagyott, kedves gondolatokat.

Baráti szeretettel: Dana

Vörös liliom írta...

Örülök, hogy érezted, értetted e két sorba szőtt léleküzenetet, Zsu! :)

Köszönlek!

Ölelésem: Dana

pirospipacs (Nagy Ilona) írta...

Csak az ember képes időt lopni, Kisvirág. De, ha megtesszük, utólag sosem tudunk már elszámolni önmagunkkal, mert arra is régen késő lesz. A tükör az, amely igazat mond. Élnünk kell az életünket, de nem mindegy, hogyan tesszük. Ki kell lépnünk a falaink mögül ahhoz, hogy megtapasztalhassuk milyen is odakint, és esélyt kapjunk arra, hogy megtaláljuk azt, amit keresünk... Tetszik nekem ez a tükörrel beszélgetős "önmagamraszólok". Irány a nagyvilág! Sok sikert! Szomorúság, keserűség, szemrehányás, ez mind ott van a versedben, mégis örömmel olvastam az ébredésedet. :) Ölellek. pipacs :)

Vörös liliom írta...

Boldog vagyok, hogy sikerült láttatnom a kedves olvasóval ezt az olykor kétségbeejtő lélekállapotot, ami mostanság nyomaszt, fojtogat drága Pipacska. Féltem, hogy valaki magára veszi, bár akinek nem inge...
Kifejezetten jó hatással bír rám az ehhez hasonló "önmagamraszólok" vers. :) Sőt, mi több, cselekvésre ösztönöz.
Köszönöm, hogy itt voltál, főleg, hogy örömmel olvastál.

Ölellek igaz szeretettel: Kisvirág