2013. május 5., vasárnap

Futnék hozzád mama

Futnék hozzád mama,
jaj, de nagyon futnék,
ha nem tátongna előttem
tárulkozó mélység.
Ha nem szállna alant
sok árva homokszemcse,
mit dühöngő szél fúj
a rozsdálló keresztre.

Futnék mama, futnék,
olyan gyorsan futnék,
hogy hajam pántlikája,
kibomló fürtjeimen
ide-oda szállna,
s úgy ragyogna selymének
puha vékonyszála,
mint éjsötétfelhők
telihold sugára.

Futnék mama, futnék,
míg élek, addig futnék,
de már nem érhetlek el,
hiába a távolságunk
egy lépés-közel.
Csak sírodig juthatok,
csak sírodnál állhatok
hallgatagon, csendben,
míg rád nem simul,
be nem takar
virágszirom leplem.

Kun Magdolna

Nincsenek megjegyzések: