2013. április 28., vasárnap

Nyáréji éberség



Benn gyertyafény, künn csillagfényes éjjel,
Kapunk tövén elfojtott szenvedéllyel
Csókok dalolnak szépen, csöndesen.
Én hideg párnán ringatom fejem
És olvasok. A szavak összevesznek,
Szavakból vágyak lesznek
S vágyaktól oly nehéz az ágyam.
Ki olvas most a nyári éjszakában?
Ki gondol most rég elszállott igékre,
Latin bölcsességre?

Mikor kinézhet az égi mezőre,
Hol a szerelmes csillagpárok járnak,
Mikor kileshet a remegő zöldre,
Melynek árnyán a csókok muzsikálnak?
Csak én legyek az olvasó, a bölcs, én,
Csak engem érdekeljen régi törvény,
Mikor örök törvénye szól a vérnek
S csók és csillag beszélnek?

De engem már megcsaltak tavaszok
És megvettek már korai fagyok.
És olvasok, olvasok, olvasok.
Künn csillag ég és benn a könny ragyog,
Csak olvasok.

Juhász Gyula

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

" De engem már megcsaltak tavaszok
És megvettek már korai fagyok.
És olvasok, olvasok, olvasok."
Nálam itt vitt el mindent a vers. Bevallom, ezt nem ismertem Juhász Gyulától. Köszönöm, hogy olvashattam!
ölellek: Zsu

Magdi írta...

Gyönyörű vers!
Köszönöm, hogy olvashattam:)

Vörös liliom írta...

Szívemhez ért, örülök, hogy hasonlóképpen hatott Rád is, Zsu! :)

Vörös liliom írta...

Én is elérzékenyülve olvastam, drága Magdi. Köszönöm, hogy Te is. :)