2013. április 28., vasárnap

Megrészegülten…



Talán csak szaladni kinn a réten,
a madárdalos, kacér tavaszban,
s érezni azt - mit olyan rég nem -
hogy veled vagyok, és nem magamban…
Makacsul elhinni, miénk az élet,
pitypangsárgába bódult örömmel,
s amikor kezem kezedbe téved,
bolondul szédülni, virágkörökkel…
Beleharapni a mámoros mába,
megrészegülten, illatba zuhanva,
föld felett lebegni,  s nem vágyni másra,
mintha örökké így is maradna…

Nagy Ilona

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

" föld felett lebegni, s nem vágyni másra,
mintha örökké így is maradna…"
Hó is lenne. Örömmel olvastam ezt a verset itt is, szeretem Pipacs világát. Zsu

Magdi írta...

Bárcsak így lenne:)
Gyönyörű versed örömmel olvastam itt is drága Pipacs!
Ölellek. Magdi

hifimiki írta...

Talán minden
együtt lesz
a tegnap a ma
s a holnap
együtt örülünk
a szépnek a jónak
szerelmünk
boldog lesz örökre!

Csodaszép a versed drága Pipacs!
Ölellek szeretettel.Miki