2013. április 23., kedd

Hiányod egyre nő




Járdánk egyik zugában izzik a villany,
könnyedén hatol át a sűrű est ködén,
a ligetben pihen, s hol vígan elillan,
hol pedig hunyorog egy vén tölgy tetején.

Játszik velem. De én, akár egy lázbeteg
legyintek egyet. A fal felé fordulok.
Míg gyémántfénye puhán vállamra pereg,
hallgatom a ligetet. Csendesen szuszog.

Elmém megtelik száz zsongó látomással,
és bús szívem alján hiányod egyre nő,
habár szívszavam a város csöndjén áthal,
rád gondolva megszűnik: magány, tér, idő.

Mintha élne minden, mi holt volt egykoron.
Az idő szúként perceg, óránk zakatol,
tekintetem megpihen egy-egy árnyfolton,
ám lélekben ott vagyok veled, valahol...

6 megjegyzés:

hifimiki írta...

Elmentél Kedves
itt hagytál engem
messzire vitt a szél s a szíved
visszajössz még egyszer
vagy eltűnsz örökre
hogyan vigyázzam álmod
holdsugaras éjben
ha nem vagy itt velem
megszakad a szívem ha
végleg itt hagysz
s nem ölelhetlek
hiába zokogok
ha nem érlek el
égen földön kereslek
elbújtál előlem
hova vitt a csillagfényes
éjszaka?

Rád várok minden éjjel
hátha visszajössz
szívem utolér Téged
talán még nem felejtettél el
gyere vissza várok Rád!

Az örök hiány, minden pillanatban,
minden percben, a vágy mely fojtogat!

Csodálatos gondolataid magamba iszom, Veled lélegzem!

Baráti szertettel ölellek.Miki

Névtelen írta...

"ám lélekben ott vagyok veled, valahol..." S hiszem azt, hogy Ő is Veled van. A szívedben bármikor megleled. Ölellek. Zsu

pirospipacs (Nagy Ilona) írta...

A vágy dala ez, ami átvág a távolságon úgy, ahogy a madár repül végtelen tengereken, hegyeken át azért, hogy megérkezzen oda, ahol az élete újraserken... Nem tudom hanyadszor olvasom ezt a versed, drága Dana, de mindig mást kapok tőle, s talán ez ígí van jól.
Ölellek.
pipacs :)

Vörös liliom írta...

Szép gondolataidat olvasva, drága Miki, József Attila verse jutott eszembe:

"...Göröngy, göröngy, elporlik,
gyenge csillag lehullik,
s egy gyöngy lesz az ég megint,
egybefogva szíveink."

Így van, ahogy mondod, "Az örök hiány, minden pillanatban,
minden percben, a vágy mely fojtogat!"
Köszönöm az érzést, amit a szép soraid váltott ki belőlem, mindig örömmel látlak.

baráti szeretettel: Dana

Vörös liliom írta...

Igaz, Zsu, akit szeretünk, azoknak szívükben építettünk otthont. :)

Köszönöm, hogy itt voltál, olvastál.

Viszont ölellek: Dana

Vörös liliom írta...

Gyakran tűnődöm azon, hogy vajon van-e nagyobb kegy annál, mint küzdelmek végeláthatatlan sora után eljutni a vágyott békességhez, beteljesüléshez, és vajon feladja-e az ember a vágyait, álmait, amikor hosszú időn át bolyong céltalan az Élet labirintusában? Meggyőződésem,drága Pipacs, hogy sosem szabad feladnunk, és ha már elértük a célt, hinni, tudni, hogy ez egy olyan csoda, melyet lelkünk ösztönös alázattal fogad.

Köszönöm az itt hagyott szavaid igazát, szépségét, melegét.

Viszont ölellek: Dana