2013. április 14., vasárnap

Helyetted



Szemed kékjét őrizőn, féltve, fájón
hordom magamban, itt van helyetted,
ha látni vágylak, lehetsz bármily távol,
itt vagy még, nem vagy elérhetetlen.

Nem szükséges már becsuknom sem szemem,
téged keresve magamba látok,
nem teszek mást, csak befelé figyelek,
s rajzolódsz, látom szomorúságod.

Kezessé szelídülnek messzeségek,
mosolyod mögött a jól ismert lélek
s az a titokzatos, volt érzelem.

A végleg megőrzött, tovatűnt évek
emlékei a mával összeérnek,
s feljajdul az elfojtott szerelem.

Hollósy Tóth Klára

Nincsenek megjegyzések: