2013. április 28., vasárnap

Ha azt mondom...




Ha azt mondom, hiányzol,
ólomteher a lég,
mellemen térdel a nyers keserűség,
mint erkölcsvermekben bűnön a hűség.

Ha azt mondom, hiányzol,
akár hajótörött,
hol elsüllyedek, hol magasba szökök,
mint megakadt szél a parti fák között.

Ha azt mondom, hiányzol,
szívem beleremeg,
mert épp oly meztelen, akár ligetben
zöld ruhája nélkül a nyírfasereg.

Ha azt mondom, hiányzol,
semmi ahhoz képest,
hogy önként hagytam, hogy szívemen éghess,
te Sors, te Kín, te fájdalmasan Édes.

8 megjegyzés:

Névtelen írta...

"Ha azt mondom, hiányzol,
szívem beleremeg,
mert épp oly meztelen, akár ligetben
zöld ruhája nélkül a nyírfasereg."
Szép. Talán a hiány is tanít minket valamire. Arra, hogy aki tényleg szeret, az sosem engedi el a kezed, még akkor sem, ha jelenleg csak lélekben vagytok együtt. Ezeket a gondolatokat sarkalltad bennem, miközben olvastalak.
ölelésem: Zsu :)

Magdi írta...

A hiány szívtépően fájdalmas tud lenni, de egyben öröm is, mert magába rejti a várakozás örömteli perceit.
Gyönyörű a versed drága Dana, mint mindig.
Ölellek. Magdi

hifimiki írta...

Hiányzol
szívem közepéből
Hiányzik
forró ölelésed
Hiányzik
csillogó szemed
Hiányzik
gyönyörű lelked
Hiányzik
a csendben halk szavad!

Köszönöm ezt a gyönyörű vallomást!

Talán a hiány is tanít minket valamire. Arra, hogy aki tényleg szeret, az sosem engedi el a kezed, még akkor sem, ha jelenleg csak lélekben vagytok együtt.

Szeretettel ölellek.Miki

Névtelen írta...

Már elhalászták a hozzászólási stílusomat... :)
Így annyit mondok: Gyönyörűszép !

Szeretettel: -aK-

Vörös liliom írta...

Meggyőződésem, Zsu, hogy a hiány tisztít, segít elfogadni, hogy a szeretés kezdet és vég nélküli. Segít megérteni, hogy elvárások nélkül kell szeretnünk, s örülnünk annak, amit kapunk.

Köszönöm, hogy itt voltál, olvastál, és gondolataidat megosztottad velem (velünk).

Ölelésem: Dana

Vörös liliom írta...

Amikor a hiánytengerén át nyújtjuk kezünket a másik felé, elérhetővé válik egy egész világ. Olyan világ, melyet addig még meglehet sosem vettük észre, drága Magdi.

Jöttödet megköszönve ölellek szeretettel: Dana

Vörös liliom írta...

Nagyon is igazad van, drága Miki, "aki tényleg szeret, az sosem engedi el a kezed, még akkor sem, ha jelenleg csak lélekben vagytok együtt." Hiszen a szél is belénk simogatja Őt, így őt láthatjuk behunyt szemhéjunk alatt.

Köszönöm az itt hagyott, kedves szavaid.
Végtelen örömmel olvastalak! :)

Baráti szeretettel: Dana


Vörös liliom írta...

Nem egyszer így járok én is egy-egy verssel. Rájövök, hogy valaki már megírta valamikor. :) Semmi baj, nekem elég egyetlen betű is, sőt, betű nélkül is tudom, itt jártál.

Hálás szívvel köszönöm!

Szeretettel: Daniela