2013. április 7., vasárnap

Félálomban…



Néha félálomban még arra gondolok,
hogy úgy ébredek egyszer, mint a boldogok,
de most hosszú csendben hallgatnak a fák,
talán ők is épp azt és épp úgy álmodják,

s míg a hajnal pírja belepi az ágyat,
belerezdítenek minden száraz ágat,
s hol egy kóbor szívkép vágyakat ölel,
a kelő napsugár pirulva bújik el,

lassan eltaposva az álmok otthonát,
maga mögé gyűri a szomjas éjszakát.
Aztán a pillanat szerényen elfakul,
mégis visszavillan, és marad makacsul,

mert úgy volna szép ringva, mint két falevél,
mit egymáshoz sodort egy áldott őszi szél,
sosem félve attól, hogy egyszer elmegyek…
Igen, így akarom. - De látod, ébredek.

Nagy Ilona

5 megjegyzés:

hifimiki írta...

Leszek én az egyetlen
nem csak álmod valóságod
túllépünk minden veszélyt
minden bűnt könny és vér nélkül

Az leszek ki sosem volt NEKED
morzsákból gyűjtöm életkenyered
lehajolok felemellek
édes csókkal hűsítlek
ha verítékben lázban vagy

Leszek a TE mindened
egy új boldog élet
vigaszszavad leszek
mesék hercege
éji varázs fényként
bújj ölelésembe!

Drága Pipacs!
Gyönyörű, szívszorító a versed!
Csodállak minden alkalommal, mikor olvaslak!

Baráti szeretettel ölellek.Miki

pirospipacs (Nagy Ilona) írta...

Drága Miki!
Most is az a legnagyobb öröm számomra, hogy versem továbbgondolásra késztetett.
Én is szeretettel olvastam a te versedet. :)
Ölellek.
pipacs

pirospipacs (Nagy Ilona) írta...

Drága Dana, ismételten csak megköszönhetem, hogy vendégül fogadtál. :)
Ölellek.
pipacs

Vörös liliom írta...

Vannak ilyen pillanatok az ember életében, drága Pipacs, és Te igazán szép (pipacsos) gondolatokkal érzékeltetted. Nem hiába, egyik kedvenc költőm vagy. :) Köszönöm, hogy magammal hozhattam ezt a csodát! :)

Ölellek érte végtelen szeretettel!

Névtelen írta...

" mert úgy volna szép ringva, mint két falevél,
mit egymáshoz sodort egy áldott őszi szél,
sosem félve attól, hogy egyszer elmegyek…
Igen, így akarom. - De látod, ébredek."
Az ilyen versekre szoktam írni, hogy na ez igen! Köszönöm, hogy olvashattam!
Zsu