2013. április 7., vasárnap

Érintetlen



Tehozzád úgy értem, mint a csendhez,
hittel, hogy minden, minden itt van
ahogy kitöltesz, s visszareszketsz
ébren is vágyott álmaimban,

tehozzád úgy értem, mintha félnék,
hogy elfoszlik, amit szerettem.
Így kell maradjon, hogy lássam, él még
cikázó szikra kis jelekben,

tehozzád úgy értem, ahogy a szélhez,
hogy ujjaim közt érezzem álmom
rájuk fonódni, s ha semmivé lesz
könnyű legyen majd megtalálnom.

Tehozzád úgy értem, mint a tűzhöz,
forróságod, elhittem, éltet,
s most minden pernyében vágyam üldöz
újra égni elmúlt meséket...

Tehozzád úgy értem, Érintetlen,
hogy észre sem vetted álmodásom.
Szerettem volna,
és mégse tettem.
Talán egy másik állomáson...

Hepp Béla

4 megjegyzés:

pirospipacs (Nagy Ilona) írta...

Lágy rezdülések sorozata ez a vers... Olyan, mint a délibáb, csodaszép és megfoghatatlan.
Béla költészete rendkívüli. :)
pipacs

Vörös liliom írta...

Engem is szíven talált ez a vers, drága Pipacs... azt hiszem, az ilyen versekből áradó varázs miatt kezdtem keresni évekkel ezelőtt Béla verseit. Azóta is örömmel szedegetem minden lábaink elé szórt szószirmot. :)

Ölellek! :)

Névtelen írta...

" s most minden pernyében vágyam üldöz
újra égni elmúlt meséket..."
Kedvelem Béla költészetét, annyira egyedi a stílusa. Köszönöm, hogy olvashattam!
Zsu

Vörös liliom írta...

Egyik kedvenc költőm, Zsu... megunhatatlan! :)

Köszönöm jöttödet! :)