2013. április 23., kedd

Annyira fáj!




Minden perc melyet nem töltök Veled
Üressé silányítja - éltemet,
testembe hatoltan fáj!
Szürkült színek....
Zsengéjét veszti a táj!
Amikor nem vagyok Veled:
Annyira fáj!

Mondtad magadról:
" Átlag vagyok,
Miért bolondulsz értem?!"
Ezen - csúfolódva felnevetek...
Hiszen minden perc,
mit nem töltök Veled,
üres: fájóan testembe váj!
Félek!... Érzem, közeleg...
Osztódnak a percek bennem...
Már másodpercenként:
Annyira fáj!

Kardos András

Nincsenek megjegyzések: