2013. március 9., szombat

Tengerek



Háborgó tengerek hullámai
jégsziklára futott álmokat
sodornak a mélybe,
s a tetemen halak rágódnak,
míg sziklához vágja a csontokat a víz,
hogy porrá váljon a remény is,
mint a csillagos égbolt emléke.
S néha kimos a partra kagylót
melyben igazgyöngy lakik,
az Öröm...
Remegő kezekkel ölelem magamhoz,
előre tudva, mire a hajnal első sugara
csókot lehelne halvány orcájára,
úgyis összetöröm...

Gligorics Teréz

Nincsenek megjegyzések: