2013. március 9., szombat


Van, hogy csak egy pillanatot kapsz... Ami megérint. Egy mosolyt, egy kedves szót, egy ölelést. Aztán a pillanat elillan. Te pedig szomorúan nézel utána, és nem érted, miért... Miért csak ennyit kaptál? Aztán lassan kezded megérteni. Azért kaptad, hogy újabb erőd legyen. Hogy amikor már majdnem feladtad álmaidat, megérezd, hogy mire vágysz. Hogy ne érd be kevesebbel. Hogy újra átérezd, milyen az Igazi Pillanat. És várd tovább. Kitartóan. Mert eljön az a pillanat is. Ami örökké tart.

Csitáry-Hock Tamás

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szép idézet és milyen igaz! Köszönöm, hogy olvashattam!
Zsu

Vörös liliom írta...

Örülök látogatásodnak, Zsu, és főleg annak örülök, hogy találsz itt kedvedre való léleküzeneteket is. :)