2013. március 24., vasárnap

Enyhe idős szonett



Te vagy ma még a fény az őszi égen,
a fán akadt levél, ha szélbe libben,
lehullva írt dalom, rövid mesém,
a zöld idők imája és
                                szelíd zeném.

A nyár után repülni, ebbe" hittem,
 - de lombkupacba söpri majd az Isten,
ki nem jutott a templomán elé -
nos, így... Ne szólj, maradt elég
                                              aranyra réz.

Ha macskaborzoló sötétben ébredsz,
feküdj le újra és öleld a szépet,
lehet, hogy az nem is kevés,
                                         ...nem is nehéz.

Örök legyél, ha véget érne minden,
ne bánts nagyon, ha bronzra vált a szívem,
ne szíts vihart, te enyhe tél:
                                          csak az legyél.

Piro M. Péter

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szép ez a vers, érdekes szerkezetre bontva. Mellesleg kedvelem a szonetteket.
Zsu :)

Vörös liliom írta...

Piro igazi szonettkirály. Érdemes olvasni, ha valóban szépre szomjazol...