2013. március 3., vasárnap

Csakazértis…



Valóban csak ennyi lenne?
Azt mondom: - Nézd, ez jutott!
Gyolcsfehér géz a megrepedt szívekre,
míg a sebhelyekre vadszőlő futott.
Persze, a hiányon zörögnek a láncok,
a van helyett a nincs lett, mi nekünk adatott,
de nézd, mi - csakazértis - keressük a táncot,
és begyűjtünk még néhány boldog vacakot.
Kitűzzük magunkra az élet lobogóját,
a bánatkönnyeket az idő mossa le,
most kell szilánkokból összeraknunk órát,
hogy továbblendítsen a holnapok fele.
Mert mit számít a volt, és milyen az a volna,
mi ezer pillanattal vésődött belénk,
mik úgy ragadtak ránk, mint pók a légyfogóra,
de mára nem hisszük, s tán nem is értenénk…
Mert az kell, ami lesz, a bizonytalan holnap
- az sem baj, ha döcög az időkerekén -,
amit csak egy őrült forrószél kotorhat,
ha együtt megyünk tovább,
együtt,
te meg én.

Nagy Ilona


8 megjegyzés:

hifimiki írta...

Csakazértis keressük a táncot
ami elmúlt mégsem múlik el
nyomtalan
szívünkben őrzött helye van
de mégis a holnap kell
mert azt hisszük
gyorsan szalad el
hogy kivel megyünk tovább
csak az számít
együtt Veled Te meg én
mert bennünk él a remény
hogy kikötünk a boldogság
szigetén!

Csodás a versed Drága Pipacs!

Ölellek szeretettel
Miki

pirospipacs (Nagy Ilona) írta...

Az ember minden koron úgy szeretne átballagni, hogy sose legyen egyedül. Ám az élet ezt sokaknak nem adja meg, drága Miki. Persze, attól még vágyunk rá. :)
Köszönöm kitartó figyelmedet, és kincset érő versedet is. :)
Ölellek.
pipacs

pirospipacs (Nagy Ilona) írta...

Köszönöm, drága Dana, hogy azok közé tartozol, akik ezt a kevesek által értett versemet érzik, tudják, és megértik.

Ölellek.
pipacs :)

hifimiki írta...

Piros Pipacsnak!

A vágy ami éltet
bennünk reszket
míg el nem érjük
tűzön-vízen át
lépünk szenvedünk
de egyszer ott terem
előttünk s rájövünk
nem hiába éltünk!

Szeretettel:
Miki

Vörös liliom írta...

Vallom, hogy ismerni kell a Költő életét, esendőségét, sebezhetőségét ahhoz, hogy a megértsük a költészetét, drága Pipacs. Ha csak lelki szemeinkkel is, de láthatjuk azokat a helyeket, ösvényeket, ahol szépséges szavaik szabad gondolatokba ágyazhatták magukat, akkor hirtelen a versek is kötelékké válhatnak lélek és lélek között.
Komoly témákat boncolgat a versed. És nagyon jól. Köszönöm, hogy magammal hozhattam.

Ölellek érte végtelen szeretettel: Dana

Magdi írta...

Milyen görcsös elszántsággal védi egymást két összekulcsolt kéz, drága Pipacs!
Amíg két lélek sóhajt egyszerre a fényes csillagok alatt, addig minden akadály átléphető.
Gyönyörű a versed!
Szeretettel ölellek. Magdi

pirospipacs (Nagy Ilona) írta...

Drága Miki!

A vágy örök, csak nem mindig találja a meg a párját...
Köszönöm hogy olvashattam csodálatos versedet.
Ölellek.
pipacs :)

Névtelen írta...

Én már nem is emlékszem az összekulcsolt kezekre, drága Magdi, de azért örömmel olvastam igazságodat.
Ölellek.
pipacs :)