2013. február 10., vasárnap

Új csodák felé




Az ember szüntelenül lohol, fut, szalad,
s míg szíve átalussza ezeréves álmát,
ő elméjével űzi azt, mint valami vadat
az Élet két part közti ködhomályán át.

Ó hány gyönyörű álmot űztem eddig én is!
S amikor némelyikre utam pora szállt,
újra kiástam, mint valami fétist,
számon se tartva bukásuk dús sorát.

Ma már nem ások. Nem kell régi álom.
Peregjen mindre rozsdás fűzfa-bánat,
ragyogjon a vén Nap végre új csodákon,
melyekben Téged, Téged megtalállak.

10 megjegyzés:

Névtelen írta...

"...Nem kell régi álom.
...ragyogjon a vén Nap végre új csodákon,
melyekben Téged, Téged megtalállak."

Kedves Daniela, ez a beszéd ! :)

Igazad van. Ezzel csak teljes mértékben egyetérteni tudok. Az élet rövid, egyszeri és megismételhetetlen. Jöjjenek az új csodák, új élmények, új szerelmek, új illatok, új tavasz, új varázs...

Teljesen felvillanyozott, feltöltött és magával ragadott a lelkesedésed. Már pusztán ezért érdemes volt itt lennem, mert ettől még jobban megszépült a napom. Köszönöm !

Szeretettel: -aK-

hifimiki írta...

Addig játszhatunk
míg a Szerelem himnusza
ránk talál
s utána átléphetünk
egy másik dimenzióba
hol együtt leszünk
kit szeretünk
örökre!

Gyönyörű versed könnyfakesztó!

Ölellek szeretettel:
Miki

Névtelen írta...

Bízom benne, hogy megtalálod. A kétszer ismétlődő Téged olyan, mintha az akaratot, hogy valóban szeretnéd, fejezné ki. A cím pedig nagyon kifejező.
Köszönöm, hogy olvashattam, most is.

ölelésem: Zsu

Magdi írta...

A múlt mindig beárnyékolja a jelent, ezért a jelen tükre, sokszor könnyhomályban úszik.
Pedig mindig a jelent kell élni, mert a múlt megváltoztathatatlan, a jövő pedig rejtély! Nagyon szép a versed drága Dana!
Ölellek. Magdi

pirospipacs (Nagy Ilona) írta...

Idővel minden a helyére kerül, a múlt az őt megillető titkos fiókunkba, némelyik selyemszalaggal átkötve, a többit időnként leporoljuk, a felesleges pedig kihullik belőlünk...
Egészen új utat látok, ami tovább visz, új tájakra, új emberek és szerelmek felé. :)
Örömmel olvastam ezt az új irányt, drága Dana.
Ölellek.
pipacs :)

pipacs

Vörös liliom írta...

Tudod, kedves Barátom, ideje van a szántásnak, vetésnek, aratásnak. Azt hiszem eleget ültem már törékeny, fagyott létgallyakon átélve az alattam tátongó mélységet. De vallom, hogy sosem sikerülne az Élet felé fordulni, ha nem lennének ilyen nagyszerű barátaim. :)

Szeretettel: Daniela

Vörös liliom írta...

Minden bajunkra ez az orvosság, kedves Miki. Ugye Te is észrevetted? :)

Köszönöm, hogy itt voltál, és hogy itt hagytad léleknyomaidat.

Baráti szeretettel: Dana

Vörös liliom írta...

Köszönöm, Zsu, örülök, hogy elidőztél soraimnál. Való igaz, a Téged éppen azért véstem bele duplán, költői fokozást kívántam benne alkalmazni.

Ölelésem
Dana

Vörös liliom írta...

Az a baj velünk, emberekkel, drága Magdi, hogy sokszor jobban merünk valaki más életútjára lépni, mint sajátunkon. Mert kevés embernek van bátorsága ahhoz, hogy saját csalódásaival, kudarcaival nézzen farkasszemet. De azt hiszem, megéri.

Köszönöm, hogy itt voltál, olvastál!

Szeretettel ölellek: Dana

Vörös liliom írta...

Tényleg a helyre kerül minden, drága Pipacs. De rendjén van ez így, hiszen tanuljuk meg, mennyivel kevesebb a sok emlék, mint az az EGY EMLÉK.
És miután leporoljuk a felesleget, valóban csak a lényeg marad. Olyasvalami, amiről nem is hittünk, hogy bennünk van. :)
Nagy öröm, hogy itt (is) láttalak. Köszönlek!

Viszont ölellek
Dana