2013. február 10., vasárnap

Van egy szürke kavics... ajándékba kaptad,nincs helye otthonodban,hol ide,hol oda pakolgatod.Mire is jó ez nekem?-kérded magadtól... végül egy séta alkalmával a folyóba dobod... amikor megcsillan rajta a napfény... nem is kavics...nem is szürke...de már késő...késő...

Berta Móni

4 megjegyzés:

hifimiki írta...

Ha megcsillan a fény
a kavicson
Már késő ha bedobtad
a vízbe
vissza nem kapod soha
benne van a szín a fény
bánod míg élsz...

Gyönyörű w szépség,
köszönöm, hogy elhoztad
nekem!

Baráti szeretettel ölellek:
Miki

Névtelen írta...

Sajnos van ilyen, amikor túl későn vesszük észre az értéket magunk körül, és csak haszontalan dolognak érezzük. Sokat mond ez a gondolat, és milyen igaz.

Zsu

Vörös liliom írta...

Örülök, hogy megértetted a pár gondolat lényegét, drága Miki! Köszönöm, hogy merítettél belőlük útravalót.

Szeretettel: Dana

Vörös liliom írta...

Tökéletesen azonosulni tudtam én is ezekkel a gondolatokkal, Zsu. Gyönyörű és igaz.