2013. február 3., vasárnap

Boldogság



Gyere fuss velem- játsszuk azt, hogy élünk.
Játsszuk hogy minden percet önmagáért féltünk.
S ha tudatunk megérzi, mily csodás dolog merni,
nem lesz soha semmi, mi el fogja ezt venni.
Reggel, ha bódító csókodtól vágyódva ébredek,
s két szemed tükre is könnycseppet  rejteget,
akkor tudom miért van a határtalan szeretet;
 - miért ad a szerelmed napról napra szebbeket..
Mikor gyűrött lepedőnkön ott látszik az élet,
s izzadt testünk nyomában ezer illat éget,
érzem- megfásult szívem még ezer tettre képes;
hisz, ha mámorral dobban, nem lesz olyan vétek,
mi elvehetne tőlem- addig amíg élek.

 Kun Magdolna

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szép ez a vers, olyan szívhez szóló. Köszönöm, hogy olvashattam!

Zsu

Magdi írta...

Köszönöm drága Zsu!