2013. február 24., vasárnap

A tudat, hogy szeretsz...



Úgy járt-kelt bennem a számtalan tavasz
mint kurjongató, eszelős bolond
örvényükkel belém ástak ezer szívpanaszt,
de mind elillant, mint mi sosem volt.

Majd nyarak jöttek, s velük, annyi tervezésem,
mit remegve szőttem lázba, csókosan,
már rég vártalak, de messze nézni féltem,
csak remélni mertelek téveteg titokban.

Ám jött egy ősz, mely bőszen belémkapott,
mely magával vitte a legszebb örömöt,
szűzi, tiszta álmom, mely gyorsan elhamvadott,
és melynek hamvadása azt hittem, örök.

... majd jött egy másik... bár itt még kín borongott,
és gyönge szívem már szakadni feszült,
de fölém hajolt éltető angyalmosolyod,
s az örömtől pillám sírni nehezült.

Jöhetnek már zord, féméjjelű telek,
melyek fagyot juttatnak minden pórusomba,
a tudat, hogy szeretsz, hogy viszontszeretlek,
betódulva melegít selymesen, suhogva.

8 megjegyzés:

Névtelen írta...

"a tudat, hogy szeretsz, hogy viszontszeretlek,
betódulva melegít selymesen, suhogva."
Azt hiszem, hogy ezekben a soraidban rejlik az üzenet. Szépen mentél végig az évszakokon, és vitted bele az érzelmeidet.

ölelésem: Zsu

hifimiki írta...

A tudat hogy szeretsz
áthatol lelkemen
szívembe zár egészen
de elhamvadt a szerelem
azt hittem örökké tart

De jött egy másik
ki szívemre hajolt
a szerelem tüzét
fellobbantotta
most boldogan iszom szavait
a gyönyör újra rám talált

Talán nem ér véget
soha már!

Gyönyörű versed minden szavát
iszom mint édes mézet
s ez az érzés mindig megtalál!

Ölellek szeretettel:
Miki

Vörös liliom írta...

Igen, ezekben a sorokban, drága Zsu. :) Köszönöm minden szavad.

Ölelésem
Dana

Vörös liliom írta...

Köszönöm a látogatásod, kedves Miki, és köszönöm ezt a hűséget, mellyel verseimhez viszonyulsz. Jól esik látni, hogy mindegyik elindít benned egy újabb gondolatot, hogy továbbgondolásra serkent.

Baráti szeretettel: Dana

Magdi írta...

Mennyi torlasz gát tornyosul elénk, mindaddig míg meg nem leljük azt az utat, ahová a szív vezet.
Szép gondolataid mindig szívesen olvasom drága Dana!
Ölellek. Magdi

pirospipacs (Nagy Ilona) írta...

Semmi sincs a világon ami fontosabb lenne számunkra, minthogy szeressenek, és nem vágyunk többre csakhogy épp annyira legyünk fontosak, amennyire Ő nekünk. :)
Most, hogy ki tudja hanyadjára olvastam újra versedet, eszembe jutott, hogy valóban ismerem, a verset is, és az érzést is.:)
Gyönyörűek ezek a sorok.
Ölellek.
pipacs

Vörös liliom írta...

Örülök, hogy ismered ezt az érzést, drága Pipacs, mert meggyőződésem, hogy ez a legszebb mind közül.:) Érezni, hogy fontos vagy valakinek, hogy szeretnek, hogy olyannak fogadnak el, amilyen vagy. :)
Köszönöm, hogy itt voltál, hogy elmerengtél soraim felett.

Viszont ölellek: Dana

Vörös liliom írta...

Babits ilyennek festette le ezt az érzést, drága Magdi:

"Neked égő csokrot
soha nem látott faju új virágból
áldozok, melyet szakadékok ormán
csentem a földből
vakmerő kézzel".

Ugye, milyen igaz sorok? :)Mert bizony, életünk során olyan lélekkel találkozunk, akiért érdemes a szakadék szélén túl hajolni. :)

Köszönöm, hogy itt voltál, megtisztelő látogatásodnak mindig örülök!

Ölellek szeretettel: Dana