2013. február 17., vasárnap

A könnyek asszonya (töredék)



Add a kezed, most induljunk csöndben...
Nem!...Rohanjunk, míg vágyunk nem lohad,
Kocsinkon függöny, a szívünk könnyben,
Míg emberek közt száguld a vonat
S kiszállunk majd egy csodálatos tájon,
Hol semmi sincs, csak illat és meleg:
Fölszikkasztjuk a könnyeinket
S megengeded, hogy szeresselek... 

Ady Endre

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ez a töredék is sokat mondó. Ismerem ezt a verset.
Zsu

pirospipacs (Nagy Ilona) írta...

Igen, így kell csinálni...
pipacs :)

Vörös liliom írta...

Drága Zsu, ha bármit is adtam ezekkel az Ady-sorokkal, örömmel,
és szívesen, köszönöm, hogy olvastad. :)

Vörös liliom írta...

Köszönöm, hogy értetted, drága Pipacs!Igen, így kell csinálni! :)