2013. január 27., vasárnap

Nem tudhatom...



Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.

Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

Radnóti Miklós

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Azt hiszem azóta szeretem a költészetet, mióta ezt a verset megtanultam. Talán ötödiket lehettem... Furcsa játéka az emlékezésnek, hogy még ma is hibátlanul emlékszem minden egyes szavára. :) Persze az is lehet, hogy ez nem véletlen. :)
Köszönöm, hogy ideemelted, méltó helyen van itt is. :)
Ölellek.
pipacs

Vörös liliom írta...

Azt hiszem, drága Pipacs, hogy a szépirodalom nem más, mint vérrel írt érzés. Lehet ez a gyönyör szentségének magasztalása, vagy a lélek mély pokolra szállása, a lényeg, hogy lüktetését érezze minden szépre szomjazó. Én bátran állíthatom, hogy ez a mélyből fakadó szívhang ad értelmet az egész életemnek. Látom, a tiednek is. :)

Viszont ölellek
Dana

Névtelen írta...

Azóta ismerem ezt a verset, mióta részt vettem az unokatestvérem festménykiállításán, melynek címe "Térkép e táj" volt, Radnótit idézve. Nekem különben a költőtől a Tétova óda című vers a kedvencem. :)

ölelésem: Zsu

Vörös liliom írta...

Én mindig lúdbőrzöm, ahányszor csak elolvasom, vagy hallom ezt a páratlan szépségű verset, Zsu. A Tétova óda című verse is szép, de valahogy nekem ez jobban tetszik. :)