2013. január 16., szerda

Ma épp hatvan éve



Ma újra idehúzott a tépett hangú hit
félve remegtető sejtés-ködök közé,
ahol a sors dühe nem tép, nem pusztít,
s hol levehetem végre a kín szúrós övét.

Itt olvad össze a közel és a távol,
sírodnál egyesül a kezdet és a vég.
Míg kortyolgatok az emlékek borából,
rostjaimban érzem lelked melegét.

Ma minden oly más. Szeretetben úszik
minden, eddig sorsvesszőzte szív.
A régi fájdalom könnytelen búcsúzik,
míg a téli szél könnyed táncra hív.

Szép a világ, Apu. Ma nem sújt a tudat,
hogy az elmúlás fodrozta meg rögöd.
Ma csak azt látom, hogy mutatod az utat,
Téged lássalak minden dics mögött.

Téged látlak. Létben, lángban, árnyban,
a vadmirtuszok száraz szemfedelében.
Olyan szép a világ e ringó félhomályban,
hisz Te születtél benne. Ma épp hatvan éve.

10 megjegyzés:

Magdi írta...

Talán az ember
azért születik sírva,
mert már akkor tudja,
oda van készítve mellé,
nyitott koporsója.

Veled emlékeztem drága dana az Édesapádra és a nagymamámra is, akinek ma van halálának harmadik évfordulója.

Ölellek szeretettel.
Magdi

Névtelen írta...

Szép ez a vers, érezni a benne ívelő szeretet Édesapád felé. Szomorú, hogy nem élhette meg a hatvanadik születésnapját. Viszont a versed, szíved által újra él, mindig megtalálod a lelked mélyén.

ölelésem: Zsu

hifimiki írta...

Megáll az idő ha Rád gondolok
újra élnek bennem a tegnapok
ahol vártál ahol vártalak
mind-mind elfutó pillanat
s még visszanézel ahogy Anyu
aztán tovatűnsz elvisz a képzelet
nem tudom merre vagy
de egyszer talán újra itt leszel!

Ugyanezt írtam Pipacs verse alá!

Csodálatos ez a szép emlékezés!!!

Baráti szeretettel ölellek:
Miki

Névtelen írta...

Drága Dana!
Hatalmas lépésnek érzem a versedet, az "elengedés" útján, hiszen már nem csupán az örökké fájni fog érződik benne, hanem az is, hogy milyen jó, hogy éppen Te lehettél az én Édesapám:) Ajándék ez a sorstól, hogy Őt adta neked, és ettől bizony valóban szép a világ. :) Megérintő, őszinte, gyermeki rajongással írt emlékversedet, mehatva olvastam.
Ismét egy gyöngyszemmel gazdagodott kortárs irodalmunk. :)

Szeretettel ölellek.
pipacs :)

Vörös liliom írta...

Csak olyan érzékeny lélek tud ilyen szépen írni a születésről, az elmúlásról, mint amilyen Te vagy, drága Magdi. Tudtom, hogy a mamád is ezen a napon ment el, érte is gyújtottam egy mécsest.

Jöttödért ölellek szeretettel: Dana

Vörös liliom írta...

Örülök, hogy érzed a versbe faragott szeretetet, Zsu, bárcsak volna rá szó, bárcsak le tudnám festeni úgy, ahogy érzem...
Köszönöm, hogy itt voltál, ölelésed most is nagyon jólesett.

Viszont ölellek: Dana

Vörös liliom írta...

Köszönöm, hogy magaddal vitted a sorokba talált szeretetet, kedves Miki, és lelked földjébe ültetve saját szóvirágot neveltél belőle, majd visszahoztad, hogy szirmait ideszórd, verseink alatt.

Baráti szeretettel: Dana

Vörös liliom írta...

Valóban hatalmas lépés ez, drága Pipacs... egy számomra nagyon kedves lélek éveken át próbált győzködni arról, hogy a gyász fekete fájdalma mögött próbáljam megtalálni azt a szépet, amit Édesapám adott, amivel éveken át ajándékozott meg, és azt hiszem, most sikerült. Hálás vagyok a sorsnak, hogy a lánya lehetettem, ezáltal a világ legszerencsésebb gyermeke voltam. Nagyon is érezted ezt a verset, nem csak olvastad, és hidd el, nekem ez nagyon sokat jelent. Köszönöm!

Ölellek érte szeretettel: Dana

Del50 írta...

thoometNem tudom, mit érezhet más, de nekem most még mindig fájdalmas Édesapám halála.
Sajnálom, hogy személyes dologról írok, de kevés az, ha azt írom, hogy tudom, mit érezhettél.
Karácsonykor volt Édesapám születésnapja, névnapja, pünkösd vasárnap meg a halálának napja....
Ági :(

Vörös liliom írta...

Megértem, átérzem a csillapíthatatlan fájdalmad, kedves Ági, hiszen én is a csöndbe zarándokolt gyász partján állok sok éve már, s az idő nem hántja le szívemről a fájdalom bilincsét, pedig azt hihetné az ember, hogy az idő gyógyít.

Köszönöm az itt hagyott bánatos gondolatok feltörő gejzírjét, együtt érzőn ölellek: Dana