2013. január 5., szombat

Kövek a vízparton




A Sors folyója bőszen kettészelte
sima élű pengeként a múlt szemetét,
dühét fröcskölve a régi emlékekre
sár, salak lepte be a két part peremét.

Én nem tudom, meddig álltam ott
tűrve, hogy a folyam kacagva harsog.
Mindenfelől haragos örvény tátongott,
nem állták útját sem gátak, sem partok.

Kis kavics voltam a zavaros víz alján,
egy-egy vad hullám olykor felkapott,
s egyszercsak egy másik kavics balján
raktak le a fürge, sötét, rút habok.

Akkor hirtelen rám szállott a béke.
Balzsamot hintő, gyógyvarázsos ujja
úgy űzte messze a rontó mindenséget,
mint aki tudja, nem tér vissza újra.

Karja illatos volt, puha, szűzi ágy,
s míg elébem térdelt híven, ájtatosan,
láttam, amint szemében felizzik a vágy,
rőt tüzében magam hótisztára mostam.

Öle forró kéjű ópium-patak,
melyben új meg új vágyak pokla égett,
s míg a percek köröttünk véstek, faragtak,
mi újra szolgái lettünk a folyószeszélynek.

Új hullám sújt, majd pillanatnyi csönd.
Hideg harmatot sír ránk az esti láz,
s míg végső hitemre újabb sarat önt,
álmom romjai közt kígyóként cikáz.

Mint holt sivatag, mit tar homok temet,
úgy élek azóta is. Közömbösen, vakon.
Minden életöröm hamuvá pernyed,
míg én itt vagyok, Ő a másik parton.

23 megjegyzés:

Magdi írta...

Minden kavicsnak
helye van a tengerben,
mert mind más szívé

Gyönyörű vers!
Ölellek drága Dana!
szeretettel.
Magdi

Névtelen írta...

Számomra ez a versed egy olyan gyémánt, drága Dana, ami a kavicsból csiszolódott ki. :) Ott a helye a mai kortárs irodalom ékkövei között.
Ölellek.
pipacs :)

Névtelen írta...

" s míg a percek köröttünk véstek, faragtak,
mi újra szolgái lettünk a folyószeszélynek."
Nálam itt vittél mindent. Jó volt olvasni.
ölelésem: Zsu

hifimiki írta...

Kis kavics voltam
s nem tudtam
olyan erő van velem
ami elsodor valahova
egy másik partra
s talán boldog leszek
ha mellém sodor a hullám
a tenger mély haragja

Ott álltam némán
s a másik kavics
mesélt nekem
beszélt szépen
éreztem újra élek
vággyal reménnyel
tombolt a láz

Aztán elhagyott
felkapta a bősz hullám
s talán elvitte örökre

Mikor találom meg
tán soha
s addig élek
míg egyszer rám talál
a szépség a gyönyör
s visszatér szívembe
az életöröm!

Gyönyörű a versed Drága Dana!

Baráti szeretettel ölellek:
Miki

Névtelen írta...

Gyönyörű minden sor(főhajtásom), mert hihetetlenül szép, komoly verses kötetbe illő, de egyben mérhetetlenül önző és kíméletlenül birtokolni vágyó, mint ahogy néhány másik is. Szerintem gondolkodj el ezen, mert költőként a legelsők-legjobbak között tisztellek, az előbb említett dolgok viszont emberként csökkentik bennem azt az értéket, amit önmagadból létrehoztál eddig.
Elnézést kérek, hogy nem voltam csupa napfényes gondolatmenet, de ezt éreztem.
További szépeket Neked!
Üdv: Dulcinea

Névtelen írta...

O, ó!
T. fantom dulcinea! (nem tévedés a kisbetű, szándékosan "magasztallak fel".
Igen választékos szóhasználatod ellenére azt kell mondanom, hogy komoly gond van a szövegértéseddel. Ezt a verset, és valószínűleg a Dana által utóbbi évben publikáltakat sem értetted meg, de ez a kisebbik probléma. Jogot formálsz magadnak arra, )vajon milyen alapon)hogy a költő felett emberileg ítélkezzél. Ugye nem az irodalom védelmében teszed ezt is? Ilyet, kizárólag egy sértett, Donja által ellökött durcsíííínea tehet. Ébredj fel, nézz a tükörbe, és add vissza az "erkölcsi bizonyítványodat" a tanítónénidnek, vagy bácsidnak!
Mondom én, a pipacs. :)
És én is szeretlek. :))))Pedig csak a Dana válaszáért jöttem vissza. Ilyen a sors keze. :(

Unknown írta...

Verset olvasni jöttem, és kiváló, gazdag lelket találtam ezekben a sorokban. Tiszta lelket, önmagát mérő, szenvedélyes lelket akkor is, ha a vers, tudom, nem napló, hanem a a költő belső fantáziavilágának érzéseiből kibomló újabb dimenzió. Nagyon kedvelem a verseidet, mert tisztán, mélyen szól mindig, és itt is megmutattad kincseid tüzét. Örülök, hogy olvashatlak.
Őszinte barátsággal
aLéb

Magdi írta...

Kedves Dulcinea(Kankalin)!
Azok az emberek rejtőznek álarc mögé, akiknek nem tiszta a lelkiismeretük.
Ugye ezt te is tudod?
Ami a versről alkotott véleményed illeti, tudnivaló, hogy nem a vers a te bajod, ha nem annak írója, aki olyan nemes egyszerűséggel és utánozhatatlan költői tehetséggel rendelkezik, ami porba tiporja a te önző becsvágyadat.
Látod, a szavaknak milyen csodálatos képességeik vannak, mert felismertetik magát az álarcba bújt embert, s ezáltal megmutatják annak jó, avagy gonosz szándékkal teli személyiségét is.
Üdv:Magdi

Vörös liliom írta...

Nagyon szépen köszönöm ittjártodat, drága Magdi. :) Így igaz, minden kavics más szívé. Én azt hiszem, ha igazán szeretünk valakit, teljesen mindegy hogy van-e lehetőségünk lélegzetéhez csitulva gömbölyödnünk vagy sem, leheletként árad szét bennünk az Ő ízének visszhang-cseppje... amíg csak élünk. :)

Ölellek szeretettel: Dana

Vörös liliom írta...

Hálás szívvel köszönöm, hogy itt jártál, drága Pipacs, a legtöbb, amit tehetek - ha Hozzátok elérek egy-egy lélekhanggal. Kimondhatatlanul örülök, hogy megérintett ez a vers (is).

Viszont ölellek: Dana

Vörös liliom írta...

Nagyon-nagyon jól esik, hogy itt látlak, Zsu. Örülök, ha adhattam valamit. Ezért élek. :)

Ölelésem: Dana

Vörös liliom írta...

Köszönöm, hogy megtiszteltél a látogatásoddal, kedves Miki, nagyon örülök, hogy átszőtted ezt a verset saját szívhangod szerint. Meggyőződésem, hogyha nyitott szívvel és lélekkel élünk, az a legtisztább, amit elképzelni tudunk, bár sokszor nehéz... mégis így méltó és Igaz.

Baráti szeretettel: Dana

Vörös liliom írta...

Tisztelt ismeretlen "dulcinea", köszönöm megtisztelő figyelmed, bár úgy tűnik, hogy ezt a verset nem igazán sikerült helyesen értelmezned, meg "a néhány másikat" sem. Így aztán egyre inkább hajlok afelé, hogy azt higgyem: hozzászólásodnak az égvilágon semmi köze a verseimhez. Az igaz, őszinte költő természetesen önmagát, belső lelki tartalmait fejezi ki, ám sem ennek, sem a többi versemnek a szövegéből értelmileg, lírailag-logikailag nem lehet levezetni a költő, mint ember "önző, kíméletlenül birtokolni vágyó" voltát. Egy ember lelki habitusát éppen összetettsége miatt nem lehet kifejezni egyetlen jelzővel, legfeljebb a szeretet hiányától szenvedő, önnön csalódottságában vergődő lélekét , mint te vagy. Édesapám mindig arra tanított, hogy igyekezzek túllépni az ítéletalkotáson és megbélyegzésen, ehelyett az ellenem megnyilvánuló ítéletekben halljam meg azt, hogy milyen megbántottság, kielégítetlenség késztet másokat arra, hogy megítéljenek engem. Bevallom őszintén, most is erre törekedtem. A másik ember ilyen negatív megítélése gyakran - mint itt is - nem más, mint saját kielégítetlen vágyaink kifejeződése. A ki nem elégített szükségletek igen erős érzelmeket gerjesztenek, és sok összeütközésnek ezek a forrásai. Itt te nem a versről beszélsz, az csupán ürügy számodra, hogy megpróbálj emberi elevenembe marni, meglehet, hogy saját csalódásod miatt kívánsz így rajtam taposni, ezt csak te tudhatod, én csupán sejthetem. Tudnod kell azonban, hogy a bántás csak attól fájhat, akit szeretünk. Mivel téged nem ismerlek, s nem is érzem magam érintettnek az általad felsoroltakban, ezért (bár nem törlöm), itt hagyott szavaidat figyelmen kívül hagyom.

Hasonló szépeket kívánok én is viszont: Kovács Daniela

Vörös liliom írta...

A meglepetés ereje legalább akkora volt, mint az öröm, hogy itt láttalak Téged versem alatt, aLéb. Olyan erőt hoztál magaddal, olyan sziklaszilárd hitköveket hagytál itt (Te is), melyekből bátran építhetem tovább az eddigi utamat... és talán azért is esett annyira kimondhatatlanul jól, mert olyan önzetlenül szórtad itt szét szavaid melegét, mint aki ismeri az adás örömének titkát: szívből adni. Nem önzőn, nem üresen, hanem önként. Nem a büntetés elkerülése végett, nem jutalomért, nem szégyenből, nem kötelességből, hanem a szívünk mélyéről.

Köszönlek igaz barátsággal: Dana

Vörös liliom írta...

Drága Magdi, édes Pipacs KÖSZÖNÖM!

Most úgy érzem, az egész világot is a hátamon cipelhetem akár, súlya alatt meg se hajolna a gerincem. Köszönöm!

Szeretettel: Dana

albatomi írta...

"Van egy mondat...

„Szükségem van rád.” De hogyan? És miért? Egyszerűen azért, mert vagy, létezel, élsz. Mert megnyugtató érzés számomra a létezésed. Nem lehet megmagyarázni, hogy miért. De nem is kell. Önzés ez? Egy picit, talán. Azért van szükségem rád, mert a bennem lévő szeretetnek van szüksége rád. Téged választott, téged akar szeretni. És neked akar adni minden szépet és jót, amit addig összegyűjtött. És ha ez megtörténik, ez számomra mindennél több. Vagyis, valóban, ebben van némi önzés, hiszen mindez engem (is) boldoggá tesz. Ha te boldog vagy, én is az vagyok. Ám ha te is ugyanezt éled meg, akkor már nem önzés, akkor valóban igazzá, tisztává, önzetlenné válik a mondat.

Létezik ez a mondat."

Szerintem így... Tamás

Vörös liliom írta...

Köszönöm az értő, érző szavaidat, kedves Tamás. Olykor nem árt letenni mindent, hogy felvehessük azt, ami igazán a miénk, amit nekünk szánt a Sors. Azt, akinek mi vagyunk az Élet. Aki képes volt letenni mindent, csakhogy felvehesse azt, ami igazán az övé, amit neki szánt a Sors.

Szeretettel: Dana

Málna írta...

bármikor dönthet úgy valaki, hogy a másik partra átlép - bármikor.

szép vers. éreztem

Névtelen írta...

(Nem) tisztelt Dulcineának (mivel a tiszteletet kiérdemelni, és nem figyelemfelkeltéssel kikényszeríteni lehet):

"...mérhetetlenül önző és kíméletlenül birtokolni vágyó, mint ahogy néhány másik is..."

Egyetlen (és "néhány másik")verset sem olvastam soha Danielától, amire a "mérhetetlen" és "kíméletlen" jelzők egyáltalán ráillettek volna. Sokkal inkább olvastam olyanokat, ahol az érzések, vágyak sajátságos módon kerültek általa megjelenítésre, ami éppenséggel a költők sajátossága.

Nem tudom, ki és mit tett veled, ami miatt - jelen esetben ok nélkül - valakinek az arcába taposol. Ez nem vall ugyan túlságosan magas intelligenciára, de nem az én posztom ezt eldönteni.

Ez helyett álljon itt néhány igazság, és bár nem vagyok vallást gyakorló, de meggyőződésem, hogy az igazság nem attól függ, hányan hisznek benne. Attól még örökérvényű marad.

„... Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak.” (Márk evangéliuma 4:24)

„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek. Miért nézed pedig a szálkát, amely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre? Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda van?" (Máté evangéliuma 7:1-4)

"És a mint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is aképen cselekedjetek azokkal. (Lukács evangéliuma 6:31)

Danielának:
Soha ne azt írd, amit mások hallani akarnak, vagy szívesen hallanának. Az Janus-arcú dolog lenne, kényszer-megfelelés. Azt írd, amit érzel. Mint eddig is mindig. Ettől vagy hiteles. (Másokkal ellentétben.) Te azon az úton haladsz, ami őszinteséggel, becsülettel és nem irigységgel van kikövezve. Nekünk, akik a barátaid és szíves olvasóid vagyunk, minden betűd aranyat ér.

Szeretettel: -aK-

Vörös liliom írta...

Köszönöm, kedves Málna, hogy elidőztél soraimnál!

Vörös liliom írta...

Kedves Barátom, soha nem fogom tudni méltóképpen megköszönni a lelkierőt, a hitet, amelyet biztatásodból merít(het)ek évek óta. Nem fogok megváltozni, hiszen ismersz, minden versem egy-egy vérrel írt érzés. Én vagy így írok, vagy sehogy.

Köszönöm a mindig nagyon jóleső figyelmed!

Szeretettel: Daniela

Del50 írta...

Dana, ez egy gyönyörű vers!
Csodállak! Ági

Vörös liliom írta...

Igen, komoly érzések szakadtak fel belőlem amikor papírra vetettem ezt a verset, drága Ági, és jó érzéssel tölt el, ha a külvilág számára is érezhető... Néha elgondolkodom, milyen jó is nekünk, hogy a versfaragásban - akármilyen verset hozunk létre - valamelyest kiteljesedhetünk.

Köszönöm, hogy olvastál!
Szeretettel: Dana