2013. január 5., szombat

Jártam én koromban, hóban




Jártam én koromban, hóban,
húzott az álom.
Mást kerestem s mellém te álltál,
kardél mellett felnőtt virágszál,
sebzett virágom.

Húszévem elveszett, s érzem,
te lész a vígasz.
Mord kültelken, hol a füst szárnyal,
szádról szóló harmonikáddal
föl-fölvidítasz.

Engem a szépség, a vígság
csodásan éltet.
Érte égek, hogy megmaradjak,
bár úgy kelljen szívnom, mint rabnak
kócból a mézet.

Köröttem kusza az élet,
kusza a sorsom.
Vértezz hittel, hűséggel állig,
akkor én a halálos ágyig
beléd-fogódzom.

Nagy László

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Köszönöm, hogy megismerhettem ezt a verset.
pipacs :)

Vörös liliom írta...

Ugye milyen gyönyörű? :) Hangosverset is készítettem belőle, olyan szinten megérintett engem is. :)

Puszillak! :)