2013. január 5., szombat

Azon a nyáron



Azon a nyáron rózsák nyíltak
utcákon és tereken,
azon a nyáron enyém volt
a legboldogabb szerelem.
Enyém volt a szív,
mely áldott, ölelt, szeretett,
mindaddig míg le nem hulltak
a sárgult őszi levelek.
Mikor tél lett, jéggé dermedt
minden egyes rózsatő,
s nem maradt csak szép emlék,
az-az öröknyári
szerető.

Kun Magdolna

4 megjegyzés:

Magdi írta...

Köszönöm, hogy itt lehetek:)
Ölellek

Névtelen írta...

Milyen nagy ajándéka a sorsnak, hogy megajándékozott azzal a csodaszép nyárral, drága Magdika. :)
Ebből a bimbóból bomlott ma ki ez a csodálatos vers.
Ölellek.
pipacs :)

Magdi írta...

Drága Pipacs, nagyon köszönöm mindig kedves szavaid.
Szeretettel ölellek.
Magdi

Vörös liliom írta...

Én köszönöm, drága Magdi, hogy elhozhatom szógyöngyeidet. Ezek nélkül, nélkületek értéktelen lenne ez az oldal. :)

Viszont ölellek szeretettel: Dana