2013. január 15., kedd

A fiam bölcsőjőnél


Hűs lugasban vén, nyári napon,
Aludj, mikor az apád altat,
Kicsi fiam:
Felleg-bölcsőd sirva ringatom.

Álom-testecskédet legyezem,
Csókokra emlékszem, melyekből,
Kicsi fiam,
Nem hivott elő a szerelem.

Hogy ködből vagy és sohse valál
sohse fájt igy szegény apádnak,
Kicsi fiam,
Közel lehet hozzá a Halál.

Édes magzat-vágyak teltenek,
Csak téged kiván már a csókom,
Kicsi fiam,
Aludj, aludj, vén apád beteg.

Vén nyár, vén sors, magtalan apa:
Akartad-e valaha látni,
Kicsi fiam,
Kóbor, bús apádat valaha?

Halál leseng e nyári napon,
Mintha én feküdnék bölcsődben,
Kicsi fiam,
S álom-arcocskád cirógatom.

Ady Endre

5 megjegyzés:

Névtelen írta...

Megrendítő.
pipacs

Vörös liliom írta...

Amikor az elfogadás egy bizonyos beletörődéssel és alázattal társul, akkor már nincs helye a keménységnek. Akkor már nincs ellenállás. Az életnek is és a halálnak is meg kell adni a tiszteletet... Ady nagyszerű módon tette ezt, egyetlen gyermeke született a kilenc éves Léda-szerelemből, de sajnos a baba, egyetlen napig sem élhetett. Mint apa, bizonyára megszakadt a szíve...

Del50 írta...

Ez olyan vers, amitől görcsbe rándul az ember gyomra. Ady verseit egyre inkább kezdem érteni, ahogy múlik az idő...

Vörös liliom írta...

Nagyon érdekelt Ady élete, és azóta, hogy megismerhettem sok apró részletét, hogy nyomába eredve felkutattam azokat a helyeket, ahol megfordult, sokkal személyesebbek, árnyaltabbak és emberibbek lettek a versei is, drága Ági. Sok költőbarátomat vittem már magammal Váradra, majd Csucsára, ahol köztudottan Ady és Csinszka otthona volt, és akadt közöttük olyan, aki azelőtt egyenesen utálta Adyt, majd úgy tért onnan haza, hogy egyik kedvenc kötőjévé vált. Nem tudhatjuk, mit rejtenek a mindennapi lélektekercseink, viszont megismerhetjük azokét, akiknek egykoron sikerült naggyá nőni. Láthatjuk azokat a helyeket, ösvényeket, ahol szépséges szavaik szabad gondolatokba ágyazhatták magukat, és akkor hirtelen a versek is kötelékké válhatnak lélek és lélek között.

Névtelen írta...

Nagyon szomorú, és szívhez szóló ez a verse Ady-nak. Azt tudom, hogy született halva egy gyereke, Lédától. Szomorú sors ez, de talán az ő szerelmüket jellemezte. Nincsenek véletlenek.

ölelésem: Zsu