2012. december 1., szombat

Voltál-e már úgy



Voltál e már úgy, hogy futni akartál,
nem nézni merre, nem tudni hova,
csak időn és téren át, valahogy túljutni
oda, hol nem érhet senki nyomodba.

Voltál-e már úgy, hogy elnehezült szíved,
még sem tudtad kisírni a fojtó könnyeket,
csak hangtalanul ültél a szobasarokban,
hogy a néma zokogást ne hallhassák meg.

Voltál-e már úgy, hogy lelked törték meg
mérhetetlen számú apró sebet ejtve,
ami sosem forrta össze magát Isten igazán,
mert újabb és újabb hegekkel lett telve.

Voltál-e már úgy, hogy te is érezted,
túlságosan szeretni soha nem szabad,
mert hiába teríted ki hó-tisztán a lelked,
ha arra újabb és újabb bakancsnyom tapad.

Kun Magdolna

3 megjegyzés:

Magdi írta...

Köszönöm a megtiszteltetést:)
Ölellek

Névtelen írta...

Voltam...
Most ez részemről is önvallomás, ahogyan a Te részedről, drága Magdi. :)
Örömmel olvastam itt is. :)
Ölellek.
pipacs

Vörös liliom írta...

Ez a gyönyörű vers, csak úgy szórja a fájdalom gyertyafényét…
Köszönöm, hogy magammal hozhattam!

Ölellek szeretettel!