2012. december 23., vasárnap

Van a fenyő...

Egy fa a sok közül, ami azonban más, mint a többi. Mert jelképpé vált. Mert azzá tettük. Jelképez egy ünnepet, egy napot, egy érzést. Üzen. Egész évben üzen. Üzeni a karácsonyt, a szeretetet, a békességet. Amikor ránézünk, a karácsony jut eszünkbe. Fenyődíszekkel, vásárlási lázzal, izgalommal, ajándékokkal, lakomákkal, rokonlátogatással, beszélgetéssel, mosollyal, békességgel, és sokszor békétlenséggel is. Amikor nyári kiránduláson megpillantjuk, ez jut eszünkbe. A karácsony. Ami egy nap a 365-ből. Ám a fenyő mást is üzen. Örökzöldjével üzen. Üzeni, hogy a karácsony nem csak egy nap, nem lehet csak egy nap, nem múlik a 24. óra leteltével. Mert a karácsony egy érzés. A szeretet érzése. És ahogy a fenyő zöldje örök, úgy a szeretet is örök. A szívünkben is az. Az kell, legyen. Erre figyelmeztet a fenyő. Egész évben, minden nap. Így válik, így válhat minden nap karácsonnyá. Erre emlékeztet a fenyő.
Szíved örökzöldje. 

Csitáry-Hock Tamás

6 megjegyzés:

Névtelen írta...

Milyen igaz gondolatok! Valóban a Karácsony egy érzés. A szereteté azt hiszem, elsősorban.
Ilyenkor egy kicsit szomorkás vagyok, mert egy valaki hiányzik a szeretteim közül.
Zsu

Névtelen írta...

Köszönöm, hogy itt lehetek :)

Tamás

Vörös liliom írta...

Láthattad, Zsu, nem csak Te voltál szomorkás, de én hiszek abban, hogy szeretteink itt vannak velünk... nem csak karácsonykor. :) Köszönöm, hogy lelkeddel olvastad Tamás értékes gondolatait, és valamit tovább vittél belőlük magaddal.

Ölelésem
Dana

Vörös liliom írta...

Megtisztelsz, kedves Tamás, habár én tartozom köszönettel, amiért nem csak csodaszép, de leckeértékű lélekrezdüléseiddel tapétázhatom ki „otthonom” falait.

Köszönöm!
Dana

Névtelen írta...

"Örökzöldjével üzen." Mily igaz, erre is csak az ember képes, hogy felruházza a természetet szeretettel. :) Mindent ráadunk, hogy levehessük róla cseppenként, amikor szükségünk van rá. Most ez az írás döbbentett rá, hogy tényleg, egészen magasztos bennem a fenyő tisztelete. :)
Köszönöm.
Szeretettel.
pipacs

Vörös liliom írta...

Nagyon köszönöm, Pipacs drága, hogy lelkeddel olvastad ezt az írást. :) Magam is hasonlóképpen tettem, sőt, napokon vissza-visszatértem, annyira megdöbbentett e gondolatok igaza.

Szeretettel ölellek: Dana