2012. december 16., vasárnap

Szeretem az estét…



Szeretem az estét, a nyugalmát, csendjét,
mikor elül a zaj a rohanó városon,
mert tintából álmodik fölém a festék
és átfonja kék karját a fáradt vállamon.

Szeretem az estét, rendjét, a titkait,
megnyúló árnyékát a pihegő flaszteron,
matató, neszező, sejtelmes hangjait,
pislogó játékát a szunnyadó falakon.

Szeretem az estét, hiszen mesél nekem,
s míg ezüst ceruzával fényt rajzol az égre,
valahol lángcsíkban nyílik az égperem
és vágyak vesznek jegyet a Göncölszekérre.

Szeretem az estét, csillagszikra táncát,
ahogy fölém emel egy testmeleg palástot,
arcomba gyűri a tollba fulladt párnát,
s megfékezi bennem a rakoncátlan táncot.

Szeretem az estét, mindig felsóhajtok,
hisz tűnik a sivár, a szürke, a fénytelen,
úgy bámulok benne minden csillagarcot
mintha tényleg hinném, az estéket szeretem.

Nagy Ilona

8 megjegyzés:

Magdi írta...

Gyönyörű vers drága Pipacs!
Nagy szeretettel olvastam itt is.
Ölellek. Magdi

hifimiki írta...

Szeretem az estét
izzó szerelmét
nyugtató csendjét
minden rezdülését
minden sóhaját
áthallatszik az éjen át

Csak Nélküled
nem szeretem!

Csodaszép ez a vered is Drága Pipacs!

Ott a helye blogomon!

Baráti szeretettel ölellek:
Miki

Névtelen írta...

Ütős a vége. Ettől független tetszik ez a vers. Szeretem, ahogy Pipacs a lelkével fest, ez is egy gyöngyszem tőle.
Zsu

Névtelen írta...

Köszönöm, hogy itt is olvasol, drága Magdika. Mindig átmelegszik a szívem a szeretedtől. :)
Ölellek.
pipacs

Névtelen írta...

Örülök, hogy itt is olvasol, drága Magdika.
Ölellek.
pipacs:)

Névtelen írta...

Így igaz, drága Miki. :) Megfejtetted.
Ölellek.
pipacs :)

Névtelen írta...

Drága Dana, köszönöm, hogy jelen lehetek csodaszép blogodban. :)
Ölellek.
pipacs

Vörös liliom írta...

Mindig kicsomagolok a szavaidból egy kis életigenlést, drága Pipacs. Köszönöm, hogy magammal hozhatom őket!

Végtelen szeretettel ölellek!