2012. december 9., vasárnap

Szélszerelmem



Ásított a vén hold unalmában,
szökik tőle már a csitri szél.
Tópartra visz engem is a lábam,
bennem egy dal halkan zöngicsél.

Ölelésre vágyik most a szívem,
erénycsősz a magány, visszatart.
Faricskálok tétován egy rímen,
talpam alatt mállik már a part.

Holdapót rég elnyomta az álom,
a széltől friss csókot így lopok.
Búcsút intek, s a tó tükrén látom,
irigykednek fent a csillagok.

Szilágyi Ferenc

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szép ez a vers, örülök, hogy olvashattam Nálad is!
Zsu

Vörös liliom írta...

:) Ha örömöt szereztem vele, már megérte idehozni! :)Feri költészete páratlan szépségű...
Köszönöm, hogy olvastad!