2012. december 1., szombat

Suttogva öl...



Senkit sem keresek, megvagyok egyedül,
csak akkor van nagy baj, amikor menekül
belőlem a csend, a nincsen és a bánat,
olyankor már megint indulnék utánad,

egyébként járok a megszokott utakon,
s velem jön ő is, és persze az unalom,
mindig más az irány, el, haza, s újra el,
csak ez a semmisincs mégis úgy átölel,

hogy belefulladok. Tudod, suttogva öl,
hirtelen támad és sunyin lelkemre tör,
hiszen neki a gally-meleg már nem elég,
fát hasogatna ott, ahol csak pernye ég,

de együtt ébredünk, és vele hallgatom
ahogy tiktak játszik egy vacak tamtamon,
és holnap majd minden éppúgy kattog tovább
ahogy tegnap, vagy azelőtt és még odább…

hatalmas gombócot formáz a torkomon,
óvatosan nyelem, s már nem gondolkodom,
hadd forogjon bennem úgy, mint az esztelen,
egyszer úgyis elmegy.
 - mert itt leszel velem -

Nagy Ilona

6 megjegyzés:

Magdi írta...

Gyönyörű vers, drága Pipacs!
Szeretettel ölellek.
Magdi

Névtelen írta...

Köszönöm, drága Magdi! :)
Örülök, hogy így érzed.
Ölellek.
pipacs :)

Névtelen írta...

Drága Dana!
Tudom, hogy eret ért a versem, és ezt végtelenül sajnálom...
Korunk legnagyobb betegsége, a magány.
Köszönöm, hogy méltónak találtad közzétenni szépséges blogodban. :)
Ölellek.
pipacs :)

Vörös liliom írta...

Jaj, drága Pipacs, ne sajnáld, igaz, hogy érzékeny eret ért, de csak pillanatnyi fájdalommal járt. Versed szépsége hamar lesöpörte a fájdalmat lelkem asztaláról. Köszönöm Neked, hogy idehozhattam. Ölellek érte igaz szeretettel!

hifimiki írta...

Kóborlok egyedül konokul
nem tudom merre vagy
járok az utakon
lépted nyomát keresem
de nem lelem
Rohanok Hozzád
de rám találsz?
Meddig hiszem
hogy itt vagy nekem
Míg álomba nem merülök
s akkor már mindegy
mikor jössz
De egyszer itt leszel velem!

Gyönyörű ez a versed Drága Pipacs!
Blogom díszévé teszem!

Baráti szeretettel ölellek!
Miki

Névtelen írta...

Köszönöm, hogy olvashattam versedet és szímelengető szavaidat is, kedves Miki. :)
Ölellek.
pipacs :)