2012. december 16., vasárnap





Ennél jobban szeretni már nem tudok,
mert nem lehet. Tőled indulnak az utak,
s Hozzád érnek. Bármit kérhetsz, megadom,
ha tudom, de hogy jobban ne szeresselek így,
ha kérnéd, ezt az egyet megtagadom.
Nélküled vakon bolyonganék csupán,
úttalan utakon, hiszen a világosság,
a fény Te lettél. Az én vezérlő csillagom.
Csak szeretlek. Szavakon, mindenen
túl, lelkem úgy öleld, mint a végtelen
világegyetem öleli a csendet. Hát így.
Csendben s végtelen szerelemmel szeret a szív.

Káli László

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szép ez a vallomás.
Zsu

Névtelen írta...

Ez is egyik gyöngyszeme a Lacinak a sok közül. :)
Örülök, hogy olvashattam.
pipacs

Vörös liliom írta...

Köszönöm a Költő nevében az itt hagyott szép, szívhez szóló szavakat. Bizony, szeretni a legszebb dolog a világon... Nagyon szépen megírt kivetítése a belső hangnak ez a vers.