2012. december 23., vasárnap

Nem volt még...




Nem volt még lélek olyan hitehagyott,
nem ringott még a sors szikár kebelén
annyi árva, szegény, bús kitagadott,
mint ma, e komor szeretet-ünnepén.

Nem volt még annyi megszakadt szívín,
unni való álság koldus vásárokon,
s nem fojtogatott még az esthajnali kín
annyi zokogást, mint most, karácsonykor.

S nem gyötört még annyi fájó, tompa gond
emberálmot - vígságot hazudván,
régen ez az új álmok hava volt,
ma vajúdó vágy sóhajt úri javak után.

Mégis mennyi talmi kincs, mennyi silányság
födi be a varázst, a valódit itt bent,
ily szeretetre éhes nem volt még a világ
azóta, hogy zsibvásáron árusítják Istent.

6 megjegyzés:

Névtelen írta...

Az utolsó sorod nagyot üt. Sajnos a mai világban a Karácsony inkább a pénzről szól, mintsem a szeretetről. Sajnos, kevés az olyan család, ahol lenne őszinte szeretet.
ölelésem: Zsu

Magdi írta...

Akinek a szíve szeretettel telt, annak mindennap Karácsony van abban, s annak szeretetéből minden nap jut valakinek. De az emberek többsége szívtelen és lelketlen ezért van ez a világ visszájára fordítva, ahol a könny megfojtja a nevetést.
Nagyon igaz gondolatok drága Dana!
Ez a mai valóság.
Szeretettel ölellek. Magdi

Vörös liliom írta...

Elszomorít a tény, Zsu, hogy minden ember tisztában van ezzel, és mégsem tesz semmi azért, hogy az Szeretetünnep ne ilyen legyen. Néztem a karácsonyt megelőző napokban a bevásárlóközpontokat, és szánalommal figyeltem, ahogy az emberek vásárolnak... egy még szánalmasabb párbeszédnek voltam a fültanúja, amikor egy házaspár egyik közeli barátjuknak vett egy inget ajándékba. A feleség azt javasolta a férjének, hogy hagyják rajta a címkét, hogy az ajándékozott tisztában legyen azzal, mennyit is ér Ő, vagy barátsága a házaspárnak. Emellett néztem a karácsonyi vásárt... sok lelket láttam, aki pénzhíján csak a távolból figyelhette az álcsillogás pompáját. Nagy kár, hogy a szeretetet manapság pénzbe mérhető, és még nagyobb kár, hogy látjuk a nincsteleneket az utcán, és közömbös vállvonással továbbsétálunk. Egy meleg szó is segít, és főleg ilyenkor egy meleg kabát még többet számít.
Köszönöm, hogy olvastál, Zsu!

Ölellek érte szeretettel: Dana

Vörös liliom írta...

Éppen erről beszélek, drága Magdi, hogy rajtunk, embereken múlik meddig tart szívünkben a karácsony. Legyen hát Szeretetünnep minden nap, és ne csak szavakban, hanem tettekben is. Segítsünk másokon, emeljük fel az elesetteket, ajándékozzuk el a szeretetet azoknak, akinek szinte sosem jut belőle. Ha egyre többen tesszük ezt, akkor egy napon szebbé, élhetőbbé válik a világ. Én abban a világban szeretnék élni, ahol a könny nem fojtja meg a nevetést.
Nagyon szépen köszönöm, hogy itt voltál, jöttöd mindig igazi ajándék nekem.

Viszont ölellek szeretettel: Dana

Névtelen írta...

Keveseknek adatik meg, hogy minden napot szeretetben töltsenek, mert azt csak az igazán boldogok élhetik át. A pénz manapság erősebb a szívnél, talán ez a legnagyobb baj, mert akinek nincs, annak minden sokkal fájóbb, akinek van az pedig azzal helyettesíti a szeretetet. S vagyunk mi, akiknek kevés pénzük van, de végtelenül sok szeretettel. :))
Fájó szívvel olvastam megrendítő, felrázó, szívbemaró soraidat, drága Dana, meghajolva költészeted ereje előtt. :)
Ölellek.
pipacs :)

Vörös liliom írta...

Tiszta szívből remélem, drága Pipacs, hogy egy napon, mégis csak csoda történik, és megélem majd azt a pillanatot, amikor a pénz nem helyettesíti többé a szeretetet, és az emberek tiszta szívvel viseltetnek egymás iránt, őszintén, odaadón. Hogy a „hogy vagy?” kérdés őszinte, és a kérdező meg is várja a választ.
Nagyon köszönöm, hogy itt voltál, az idehozott gondolataid értékes ajándékok a számomra.
A költészeted pedig... felbecsülhetetlen értékű. Köszönöm, hogy ismerhetlek!

Ölellek őszinte szeretettel: Dana