2012. december 29., szombat

Gránitpilléreken




Híd vagyok. Volt és volna között.
Alattam sok rég szőtt álom szalad.
Sok zsoltárütem visszhangja mögött
még hallom, ahogy elönt a salak

minden vágyat, reményt, életörömöt,
majd lábam elé holtan hullanak.
Én maradok. Volt és volna között.
Célomat az Isten tudja csak.

6 megjegyzés:

hifimiki írta...

Híd vagy múlt jelen
Cél szeretet szerelem
Ezért szeretlek!

Gyönyörű a versed!

Köszönöm!

Baráti szeretettel ölellek:
Miki

Névtelen írta...

Tömörsége ellenére szép ez a versed, minden benne van, aminek csak kell. A két versszak között tényleg olyan, mintha egy híd húzódna, az utolsó sorodban pedig ott rejlik az üzenet.
Örömmel olvastalak most is.

ölelésem: Zsu

Magdi írta...

Egyszer megleljük keresett utunkat a jelenben drága Dana és nem fog számítani sem múlt, sem jövő.
Szép a versed, mint mindig.
Ölellek szeretettel.
Magdi

Vörös liliom írta...

Köszönöm jöttödet, kedves Miki, és külön köszönöm, hogy a magad módján továbbszövögetted ezt a gondolatsort. :)

Baráti szeretettel ölellek: Dana

Vörös liliom írta...

Szándékosan tömörítettem össze ezt a verset, Zsu. Kíváncsi voltam, képes vagyok-e tudatosan felépíteni egy verset úgy, ahogy a nagyok. Hát ez lett belőle, ha tetszik, annak különösen örülök. :)

Köszönöm, hogy itt voltál.
Ölelésem
Dana

Vörös liliom írta...

Azt hiszem, az a baj velünk, emberekkel, hogy addig totyogunk egy helyen (mert gyávák vagyunk felvállalni az ismeretlent), míg fel nem eszmélünk arra, hogy mire lépnénk, már túl késő.
Nagyon szépen köszönöm, hogy a vendégem voltál ma is, drága Magdi, köszönöm az itt hagyott szavaid melegét.

Viszont ölellek szeretettel: Dana