2012. december 9., vasárnap

Fátum



Ködökkel küzdve sikongat a szél,
hajnal fakul az esős éjszakára,
jeges párkányomról egy árva kis levél
integet buzgón, ablakomra szállva.

Lelkem kiréved, szemem tággá mered,
míg csodálom a levél édes, röpke táncát,
s ha szívem nem volna láztól ily beteg,
ő is meghallaná örömujjongását.

Ám ő most siket, csöndes, mint a sír,
sötét óráinak se vége, se hossza,
s míg nem jön felőled semmiféle hír,
boldog emlékeink ízét álmodozza.

8 megjegyzés:

Névtelen írta...

"...jeges párkányomról egy árva kis levél
integet buzgón, ablakomra szállva...

...s míg nem jön felőled semmiféle hír,
boldog emlékeink ízét álmodozza."

Hm... ez nagyon szép, Kedves Daniela.
Nagyon szép, mert/ha mindig, mindenről a Kedves jut eszünkbe. És különösen szép akkor, amikor az "emlékek íze boldog".

Köszönöm, hogy ismét elgyönyörködhettem fantasztikus tehetségedben.

Szeretettel: -aK-

Névtelen írta...

Remélem, hogy nem sokáig lesz siket és csöndes a szíved. Szép vers. Zsu

Magdi írta...

Ködbe vesznek a szavak,
az érzések, a szívek,
minden-minden ködbe veszik
s végül semmivé lesz

Mindig szeretettel olvasom lélekbevájóan szép verseid drága Dana!
Szeretettel ölellek. Magdi

Vörös liliom írta...

Minden sejtemhez simult egy-egy emlékillat, kedves Barátom... sorsom tükréből ásító lélek-képek ezek, melyeket magammal viszem át a túlsó partra.

Óriási megtiszteltetés látni, olvasni az itt hagyott lélekrezdüléseidet! :) Köszönöm!

Szeretettel: Daniela

Vörös liliom írta...

Olykor kifejezetten jól esik ez a fajta csönd, Zsu. Lelkembe kúszik a nyugalom tiszta illata, szívem hangjára is jobban tudok figyelni ilyenkor.

Köszönöm, hogy itt voltál!

Ölelésem: Dana

Vörös liliom írta...

A könny ajkára hajol minden emékízű pillanat, drága Magdi, és azt hiszem, értékét is ilyenkor ismerjük fel igazán...
Köszönöm, hogy itt voltál!

Ölellek szeretettel!

Névtelen írta...

A szépet meg is kell őriznünk, mert annak mindig lesz helye szívünkben, akkor is, ha az már csordultig telve van megkopott képekkel... Akkor vagyunk jó úton, amikor már nyugalommal tudunk visszagondolni életünk "cukorkáira". :)
Jólesett olvasnom a megbékélő elfogadást nyugtázó soraidat. Versed remekmű!
Drága Dana, köszönöm, hogy olvashattam.

Ölellek.
pipacs :)

Vörös liliom írta...

Minden emléket szívem legmélyén őrzöm, drága Pipacs, és érdekes, hogy ahogy telik-múlik az idő, a nem olyan szép emlék is széppé szelídül ott. Talán szívem melegétől, talán...

Nagyon köszönöm az itt hagyott, léleksimogató szavaid.

Viszont ölellek szeretettel: Dana