2012. december 16., vasárnap

Azért szeretlek Anna...



Azért szeretlek Anna, mert nagy emlék,
A tünde múlt örök hárfája vagy,
Mert fölzokog egy szép, bús végtelenség,
Ha visszazendül távozó szavad.

Azért szeretlek Anna, mert veled kerestem
A májuséj kárpitján csillagot,
Mely őszök őszén és dermedt telekben
Fiatal lánggal ott tovább ragyog.

És tündököl egy messzi szerelemre,
Mely győztesen zeng sors és sír felett
S elmúlt kezek búcsúzásán merengve
A szűz magasban fénye megremeg!

Juhász Gyula

6 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szép ez a vers Juhász Gyulától. Nagyon kedvelem tőle a Tiszai csöndet, és az Anna örök című verseit.
Zsu

Névtelen írta...

Annyira szép, hogy néha azon gondolkom, valóban tud-e férfi ennyire szeretni? :) Ő, tudott.
pipacs

Vörös liliom írta...

Egyik kedvenc költőm ez, drága Zsu. Bár Adyt is nagyon szeretem, az Elbocsátó, szép üzenet című versét szívtelen, gőgös, megalázó tagadásnak vélem. Ady letagadja, hogy valaha kapott, hogy valaha vett valamit a szerelmes asszonyától - még verses adományainak igazát is letagadja. Ellenben Juhász Gyula, pont azért nőt akkorára a szememben, mert bár rajongással imádta Sárvári Annát, azt a nőt, akitől egyetlen csókot sem kapott soha, mégsem gyalázta verseiben soha, sőt, ódákat zengett hangja selyméről, melynek bársonya elsuhant ugyan, de emléke éppúgy örökké élt benne tovább, mint „csodamély” szeme, amelynek színére vissza-visszaréved a morva hegyek alján is. Szőke haja szinte állandó szimbóluma Annának s az Anna-szerelemnek. Örülök, hogy megérintett ez a verse is. :)

Ölelésem
Dana

Vörös liliom írta...

Nem tudom, mennyire tud igazán szeretni egy férfi, drága Pipacs, de azt tudom, hogy Juhász Gyula utolsó szívdobbanásáig imádta Annát. Érzékeny, sőt túlérzékeny lélek volt, azt szokták mondani, hogy „nem e világra való". Ifjúkora óta újra meg újra el akart futni az élettől, és nem volt, ami visszatartsa. Még az irodalmi siker sem. Végül 1937. április 6-án, Szegeden veronállal vetett véget életének, sikerült megölnie magát. És milyen érdekes a sors, hiszen egy évvel később, 1938. július 25-én Anna is megmérgezte magát. Ágya mellett a földön, Juhász Gyula verseskötete feküdt. Ahogy a könyv leesett a földre, éppen az első oldalon nyílott ki: Annának örök szerelemmel, Juhász Gyula - olvasható rajta a költő dedikációja. A szerencsétlen színésznő utolsó pillanataiban is az Anna-verseket olvasta. Tragikus történet, drámai sorsfordulatok, és igaz szerelem. Igen! Igaz szerelem!

Köszönöm a mindig kedves szavaid!

Viszont ölellek: Dana

Névtelen írta...

Bevallom, itt visszaolvastam a hozzászólásokat. Olyan információkat tudtam meg, amikről még nem is hallottam! Sajnos az irodalomkönyvek nem mindig tükrözik a valóságot - és a történelemkönyvek sem kivételek. Mindig is rosszul éreztem magam, amikor dolgozatnál az elvártakat kellett írnunk, miközben nem értettem vele egyet pl, Egyiptom történelme. De az irodalomra visszatérve Juhász Gyulától tényleg nagyon szépek az Anna-versek, és érezni, hogy tiszta szívből írta. Az számomra új, hogy Anna megmérgezte magát és halála előtt Juhász Gyula verseit olvasta. Azt hiszem, hogy igazad van, Dana! Valóban ilyen az igazi szerelem.
Zsu

Vörös liliom írta...

Sajnos, az irodalomkönyvek csak száraz lexikális adatokat tartalmaznak, Zsu. Engem érdekelt a költő, és szerencsésnek tartom magam, hogy Váradon születtem, illetve ott nőttem fel, így nem kellett sokat utaznom ahhoz, hogy bejárjam azokat a helyeket, ahol a költő megfordult. A Szigligeti színház Várad gyöngyszeme, és köztudott, hogy 1908-ban ez a színház ejtette rabul a költő szívét. Egy évig Anna is itt játszott különböző színdarabokban, így nagyon sokat tudok róla is. Tudom hol lakott, kivel szórakozott, míg Juhász Gyula ablaka előtt, a hajnali órákig virrasztott. Sajnos, Anna csak azután szerzett tudomást a hozzá írt versekről, miután férjhez ment Mihelfy Jenő nagykereskedőhöz… és mindvégig így nyilatkozott róluk: „csak később, soká hallottam, hogy verseket ír hozzám. Boldog voltam, örültem, és az ismerősök lépten-nyomon gratuláltak a versekhez. És csak akkor döbbentem rá nagyon, hogy nekem ezekhez az Anna-versekhez semmi, de semmi közöm. Ezek a csodálatos versek csak a szőke hajamnak, kék szememnek és Juhász Gyula elképzelt ideáljának szóltak, de nem nekem és nem hozzám.”.
Örülök, hogy nagy érdeklődéssel olvastál…